Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
(Luk 4,41)
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
(Mát 10,11; Luk 10,7)
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
(Ján 11,47.48)
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
(Jak 5,14-15)
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
(Luk 9,54)
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
(5Móz 21,6)
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
(Csel 5,28)
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.