És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
(Márk 16,15-16)
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
(Mát 18,20)
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
(Ésa 40,3)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
(Máté 13,19)
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
(Mát 16,7)