Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt,
odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál.
Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
– Mire való ez a pazarlás? Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.