9
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
(Ján 2,19)
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
(Márk 11,33; Mát 5,15)
Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
(Márk 8,30)
És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
(5Móz 6,4.5)
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
(Ésa 53,3)
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
(Csel 26,27-29)
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
(Mát 22,41-46; Luk 20,41-44)
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
(Zsolt 110,1;2Sám 23,2)
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
(Mát 23,5-7; Luk 20,45-47)
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
(2Kir 12,9)
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
(Márk 11,23)
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
(Ján 11,48)
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
(Luk 18,34)
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
(Mát 18,1-9; Luk 9,46-50)
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
(Márk 10,44)
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
(Márk 10,16)
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
(Mát 10,40;18,5; Luk 9,48; Ján 13,20)
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
(Luk 9,49)
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
(Mát 10,42)
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Máté 5,30)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Ésa 66,24)
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Ésa 53,12)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44.)
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
(Máté 5,29)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44. 46.)
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
(3Móz 2,13)
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)
10
Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.
(Mát 19,1-9)
És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
(Mát 13,41)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
(Mát 14,1.2; Márk 6,14)
De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
(1Móz 1,27)
Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
(1Móz 2,24)
És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
(Luk 12,38)
Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
(Mát 18,3; Luk 18,17)
Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
(Márk 9,36)
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
(2Móz 20,12-16)
Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
(Márk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
(Zsolt 62,11.1Tim;6,17)
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(Mát 16,28; Márk 9,1)
Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
(Luk 24,13-35)
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
(Mát 17,1-8; Márk 9,2-13)
És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.
(Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
(Mát 19,30;20,16; Luk 13,30)
Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
(Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.
(1Kor 11,23-25)
És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
(Máté 20,20-28)
Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
(Csel 1,1)
Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
(Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7)
De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
(Márk 16,7)
És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
(Márk 9,35)
És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
(Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2)
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
(Máté 20,29-34; Luk 18,35-43)
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 9,38)
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 10,38)
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
(Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
29
Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Zsolt 96,7.8) Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. (Ésa 30,31) Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. (Ésa 2,12.13) És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8) Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. (2Sám 11,15.17) Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21)
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Zsolt 96,7.8) Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. (Ésa 30,31) Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. (Ésa 2,12.13) És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8) Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. (2Sám 11,15.17) Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21)