Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
(Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
(Mát 6,31-34; Jak 1,5-7)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
(Mát 1,20)
Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
(Mát 3,16.17)
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
(Mát 1,16;13,55)
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
(Mát 6,21)
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
(Eféz 6,14)