És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
(Márk 15,21; Luk 23,26)
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
(Zsolt 69,22)
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
(Zsolt 22,19)
És leülvén, ott őrzik vala őt.
(Mát 14,28)
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
(Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19)
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
(Ésa 53,12)
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
(Zsolt 22,8)
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
(Mát 26,61; Ján 2,19)
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
(Mát 13,1.2)
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
(Zsolt 22,9)
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)