11
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
(Zsolt 22,2)
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
(Mát 14,3;Luk 7,18-25)
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
(Malak 3,1)
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
(2Kir 4,44)
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
(Ésa 35,5.6;61,1)
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
(Mát 13,57;26,31)
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
(Mát 3,1.5)
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
(Luk 19,10)
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
(Luk 1,76)
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
(Malak 3,1)
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
(Mát 13,17)
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
(Luk 16,16;13,24)
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
(5Móz 19,15)
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
(Malak 4,5; Mát 17,10-13)
A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 8,26)
De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,
(Márk 11,24)
És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
(Mát 28,20)
Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
(Mát 3,4)
Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.
(Mát 9,14.15)
Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg:
(Mát 9,21; Luk 6,19)
Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
(Luk 10,12-15;Jón 3,6)
De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
(5Móz 4,2;Luk 11,38)
Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.
(Mát 4,13;8,5;9,1)
De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
(Mát 10,15)
Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
(Luk 10,21.1Kor;1,26-29)
Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
(Mát 28,18; Luk 10,22; Ján 3,35;17,2; Fil 2,9)
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
(Mát 12,20; Jer 31,25)
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
(Ján 5,3)
12
Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
(5Móz 23,26)
Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
(2Móz 20,10)
Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?
(1Sám 21,7)
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
(1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9)
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
(4Móz 28,9)
Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
(1Móz 1,27)
Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
(Hós 6,6; Mát 9,13)
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
(1Kor 7,10.11)
És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
(1Móz 8,21)
És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
(Luk 14,3)
Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
(Luk 13,15;14,5)
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
(Luk 14,5)
Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.
(1Kor 7,7.17)
A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
(Ján 5,16)
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
(Márk 3,7-12)
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
(Mát 8,4)
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
(Ésa 42,1-4)
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
(Mát 3,17)
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
(Márk 7,31)
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
(2Móz 20,12-16)
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
(Márk 7,37)
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
(Mát 9,34; Márk 3,22-30; Luk 11,14-26.29-32)
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
(Mát 6,20; Luk 12,33)
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
(Mát 9,34)
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
(Gal 4,4)
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
(1Ján 3,8)
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
(Ésa 49,24)
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
(Márk 9,40; Luk 9,50)
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
(Zsid 6,4.6;10,26.1Ján;5,16)
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
(Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13)
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
(Mát 7,17)
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
(Márk 8,15; Luk 12,1)
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
(Mát 6,30)
Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled.
(Mát 16,1)
Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.
(Márk 8,12; Luk 11,29)
Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
(Jón 2,12)
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
(Luk 11,32; Jón 3,5)
Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.
(Luk 11,31.1Kir;10,1-10)
Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:
(Luk 11,24-26)
Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.
(2Pét 2,20)
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
(Mát 13,55)
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
(Ján 1,42; Eféz 2,20)
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
(Luk 2,49)
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
(Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21)
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
(Róm 8,29)
13
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
(Mát 10,2)
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
(Márk 4,1-20; Luk 8,4-15)
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
(Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
(Márk 8,36; Luk 9,25)
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
(Róm 2,6)
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
(Márk 9,1;Mát 10,23)
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
A kinek van füle a hallásra, hallja.
(2Pét 1,16-18)
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
(Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
(5Móz 29,3)
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
(Ésa 6,9.10)
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
(Luk 10,23.24)
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
(Mát 11,14; Malak 4,5)
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19)
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
(Mát 14,9.10)
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
(Luk 1,17)
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
(Márk 9,14-29; Luk 9,37-42)
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
(Mát 6,19-34.1Tim;6,9)
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Mát 9,13)
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
(Mát,13 36-43.)
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
(Zsolt 118,25.26)
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
(Mát 10,1)
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
(Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6)
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
(Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16)
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
(Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
(Mát 3,12)
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
(Márk 4,31; Luk 13,19)
A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
(Zsolt 8,3)
Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
(Luk 13,20.21)
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
(Márk 4,33.34)
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
(Zsolt 78,2)
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
(Mát,13 24-30.)
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
(Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17)
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
(1Kor 3,9)
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
(Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20)
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
(Luk 17,1-2)
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
(Mát 25,31-46)
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Dán 12,3)
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
(Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7)
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
(Luk 19,10)
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
(Péld 8,10.11)
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
(Mát 22,9.10)
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
(Luk 7,29)
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
(Mát 25,32)
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(5Móz 19,15)
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
(1Kor 5,13)
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
(Mát 16,19; Ján 20,23)
És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
(Márk 11,24)
És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
(Mát 28,20)
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
(Ján 7,15-52)
És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
(Ján 4,44)
Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.
(Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8)
14
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
(Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9)
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
(Mát 11,2)
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
(3Móz 18,16)
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
(Mát 21,26)
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
(Luk 14,16-24)
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
(Mát 5,26)
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
(Mát 6,14.15)
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
(Mát 13,1.2)
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
(Mát 9,36)
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
(1Móz 1,27)
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
(1Móz 2,24)
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
(1Kor 7,10.11)
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
(5Móz 24,1)
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
(2Kir 4,44)
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
(1Kor 7,7.17)
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
(Luk 6,12;9,18)
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
(Márk 10,13-16; Luk 18,15-17)
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
(Mát 18,2.3)
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
(Luk 24,37)
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
(Márk 10,17-31; Luk 18,18-30)
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
(Luk 10,26-28)
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
(2Móz 20,12-16)
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
(3Móz 19,18)
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
(Mát 8,26)
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
(Mát 6,20; Luk 12,33)
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
(Mát 7,2)
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
(Mát 9,21; Luk 6,19)