10
Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.
(Mát 19,1-9)
És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
(Mát 13,41)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
(Mát 14,1.2; Márk 6,14)
De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
(1Móz 1,27)
Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
(1Móz 2,24)
És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
(Luk 12,38)
Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
(Mát 18,3; Luk 18,17)
Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
(Márk 9,36)
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
(2Móz 20,12-16)
Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
(Márk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
(Zsolt 62,11.1Tim;6,17)
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(Mát 16,28; Márk 9,1)
Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
(Luk 24,13-35)
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
(Mát 17,1-8; Márk 9,2-13)
És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.
(Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
(Mát 19,30;20,16; Luk 13,30)
Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
(Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.
(1Kor 11,23-25)
És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
(Máté 20,20-28)
Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
(Csel 1,1)
Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
(Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7)
De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
(Márk 16,7)
És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
(Márk 9,35)
És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
(Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2)
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
(Máté 20,29-34; Luk 18,35-43)
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 9,38)
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 10,38)
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
(Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
11
És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül,
(Mát 21,1-9; Luk 19,29-38; Ján 12,12-16)
És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.
(Ján 3,17.1Tim;1,15)
És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
(Márk 14,14)
Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.
Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
(Mát 8,21.22)
Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.
És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.
(1Móz 30,23)
Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
(Zsolt 118,25.26)
Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
(Mát 9,37)
És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.
(Mát 21,12-22; Luk 19,45-48)
És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
(Márk 9,3;2Kir 4,29)
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.
(Márk,11 20.)
És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
(Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24)
És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
(Ésa 56,7;Jer 7,11)
És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.
(Luk 19,47)
És mikor beestveledék, kiméne a városból.
(Jób 42,2; Jer 32,17)
Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.
(Márk,11 14.)
És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
(Mát 21,22; Ján 14,13)
És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
(Mát 5,23)
Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
(Mát 6,14.15)
És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek vala a főpapok és az írástudók és a vének.
(Mát 21,23-27; Luk 20,1-8)
És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
(Zsid 12,23)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
(Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26)
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.
(Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18)
Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
(Zsolt 99,3)
Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
(Márk,11 30.)
Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
12
És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
(Mát 21,33-46; Luk 20,9-19;Ésa 5,1.2)
És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
(1Sám 2,5)
Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
(Márk 14,61; Ésa 53,7)
És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.
És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.
(Zsolt 13,12)
Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
(Ján 11,48)
Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
(Zsolt 118,22.23)
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben.
(Mát 22,15-22; Luk 20,20-26)
Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?
(Ján 11,2)
Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.
És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
(Róm 13,7)
És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:
(Mát 22,23-33; Luk 20,27-38)
Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
(5Móz 25,5.6)
Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.
(Mát 27,32; Luk 23,26;Róm 16,13)
És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
(Zsolt 69,22)
A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
(Zsolt 22,19)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
(1Pét 1,15)
Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
(Mát 27,37; Luk 23,38; Ján 19,19)
A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
(2Móz 3,2.6)
Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
(Ésa 53,12)
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
(Mát 22,34-40; Luk 10,25-28)
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
(5Móz 6,4.5)
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
(Jak 1,5.6.17)
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
(3Móz 19,18)
Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.
(Mát 27,45-54; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.
(1Sám 15,22)
Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
(Csel 26,27-29)
És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
(Mát 22,41-46; Luk 20,41-44)
Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
(Zsolt 110,1;2Sám 23,2)
Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
(2Móz 8,19)
Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
(Mát 23,5-7; Luk 20,45-47)
És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:
(Mát 27,55.56; Luk 23,49; Ján 19,25;Luk 8,2.3)
A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
(2Kir 12,9)
És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
(Luk 21,1-4)
Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
(2Pét 2,20.21)
Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
(Márk 1,48)
13
Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
(Mát 12,38-40; Márk 8,12;Jón 2,1.2.11)
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
(Mát 28,1-8; Luk 24,1-12; Ján 20,1-10)
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
(1Kir 10,1;Mát 3,17.1Tim;3,16)
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
(Jón 3,3-5; Mát 12,41;Márk 3,22)
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
(1Móz 17,12)
Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
(3Móz 12,4.6)
Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
(Mát 10,17.18; Ján 15,19)
De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
(Mát 23,25)
És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
(Ésa 42,6;49,6)
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
(Dán 12,1)
És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
(Mát 24,23; Luk 17,23)
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
(Csel 14,3; Zsid 2,4)
Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
(Mát 23,34.35)
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
(1Móz 4,8;2Krón 24,20.21)
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
(Csel 1,1)
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
(Mát 24,30;25,31;26,64; Luk 21,27)
És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
(Mát 13,41)
A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
(Márk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22)
Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
(Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11)
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
(Luk 12,38)
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
(Márk 9,26; Márk 8,38)
A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)