Jézus működése Júdeában és Jeruzsálemben
Út Jeruzsálem felé
A házasság fölbonthatatlansága.
10 Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?” „Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták. Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket. Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől. Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”Jézus és a gyermekek.
Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.A gazdag ifjú.
Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.” Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.A gazdagság veszélyei.
Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!” A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”Az önkéntes szegénység jutalma.
Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit vagy földjét értem és az evangéliumért, hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”Zebedeus fiai.
Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit akartok tőlem?” – kérdezte. Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” „Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.” Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”A jerikói vak.
Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.” Erre ledobta köpenyét, fölugrott és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.A szenvedés előtti napok
Jézus bevonul Jeruzsálembe.
11 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.” Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el ezt a szamarat?” Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak: „Hozsanna!Áldott, ki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!” Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.
A fügefa megátkozása.
Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. Látott messziről egy zöldellő fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt.A templom megtisztítása.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. Aztán megmagyarázta: „Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Mikor beesteledett, elhagyták a várost.Az elszáradt fügefa.
Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. Péter ekkor föleszmélt: „Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” Jézus így válaszolt: „Legyen hitetek Istenben. Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz.(26.) (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)”
Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.Honnan van Jézus hatalma?
Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?” Jézus ezt válaszolta: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. A mennyből vagy az emberektől volt Jánoskeresztsége? Válaszoljatok.” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Azt mondjuk talán: az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
12 Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt. Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még Többet, azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe. Nem olvastátok az Írást:A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.” Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.
Szabad-e adót fizetni a császárnak?
Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják. Azok odamentek hozzá és így szóltak: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva kétszínűségükön, így szólt: „Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.” Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: „Kinek a képe és fölirata ez?” „A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.A föltámadás kérdése.
Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is, sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.” Jézus így válaszolt: „Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát? A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok.”A főparancs.
Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?” Jézus azt felelte: „Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.) A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.” Az írástudó erre így válaszolt: „Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál.” Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: „Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.Dávid fia.
Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz:jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.