23
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
(Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32)
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
(Mát 22,17-21;Csel 17,6.7)
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
(Ján 18,33-37)
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
(Luk 21,20)
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
(Zak 9,9)
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
(2Móz 23,17)
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
(Mát 14,1)
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
(Luk 12,6)
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
(Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16)
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
(Ján 18,38)
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
(Luk,23 7. 8.)
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
(2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2)
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
(Mát 27,15)
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
(Csel 3,14.15)
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
(Luk 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20)
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
(2Móz 12,3-6.14-20)
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
(Luk 12,26;17,24.1Thess;4,17)
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
(Luk 8,38;10,33; Fil 2,6)
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
(Mát 27,26; Márk 15,15)
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
(Mát 27,32; Márk 15,21)
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
(Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29)
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
(Ésa 2,19; Jel 6,19)
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
(Luk,23 14. 15.)
Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
(Ésa 53,12; Ján 19,18)
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
(Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12)
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
(Luk 9,16.33;Csel 10,38)
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
(Zsolt 69,22)
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
(Mát 27,39-44)
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
(Luk 1,19)
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
(Luk 17,21.23)
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
(Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.)
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
(Luk 10,25.38)
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
(Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30)
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
(2Krón 3,14; Mát 27,51-53)
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
(Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6)
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
(Mát 27,54)
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
(Ján 8,38)
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
(Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
(Mát 27,57-61; Márk 15,42-47; Ján 19,38-42)
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
(Malak 3,1)
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
(Luk 1,5.9.10)
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
(Jób 24,13)
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
(Eféz 5,8)
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
(Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7)
És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
(2Móz 35,2)
24
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
És a követ a sírról elhengerítve találák.
(Luk 1,7.15.26.34; Mát 3,11; Márk 1,7; Luk 3,16)
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
(1Kor 4,7)
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
(Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17)
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
(Márk 16,5.6)
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
(Mát 17,22.23)
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
(Luk 9,22;17,25; Mát 16,21;17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Megemlékezének azért az ő szavairól.
(Luk,24 11.)
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
(Mát 28,8-10)
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
(Luk 8,2.3)
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
(Luk 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8)
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
(Ján 20,3-8)
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
(Márk 16,12)
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
(Luk 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
(Mát 24,9)
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
(1Kir 16,24)
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
(Zsolt 69,5)
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
(Luk 14,26;16,7; Luk 24,49)
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
(Luk 9,52.53)
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
(Luk,24 10. Mát. 28,8.)
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
(Luk,24 40. 54. Luk 4,14.;Luk 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
(Luk,24 12.)
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
(1Ján 3,23)
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
(Zsolt 110,7)
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
(Dán 9,26; Csel 4,28)
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
(Luk 14,26;15,26)
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
(Luk 6,14; Luk 7,16;24,19)
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
(Luk,24 27.)
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
(1Kor 15,5)
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
(Luk 10,28;17,12;18,9)
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
(Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5)
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
(Luk 7,33;13,33)
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
(Márk 4,40)
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
(Ján 20,20.27)
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
(Ésa 54,13; Jer 31,33.34)
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
(Luk 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
Melyeket elvőn, és előttök evék.
(Csel 10,40.41)
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
(Mát 16,21)
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
(Csel 16,14)
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
(Dán 9,26)
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
(Csel 2,38;4,12)
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
(Luk 17,8)
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
(Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
(Luk 4,14)
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
(Márk 16,19; Csel 1,9)
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
(Luk 15,5)
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
(Csel 1,14)