2311 Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. 22 Ott vádolni kezdték. „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.” 33 Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő. 44 Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” 55 De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.” 66 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. 77 Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
Jézus Heródes előtt.
88 Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. 99 Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. 1010 Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. 1111 Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 1212 Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.
Jézus és Barabás.
1313 Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, 1414 és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. 1515 Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. 1616 Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” 1717 Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). 1818 Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.” 1919 Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. 2020 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 2121 De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!” 2222 Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” 2323 De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. 2424 Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. 2525 Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
A keresztút.
2626 Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 2727 Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. 2828 Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. 2929 Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! 3030 Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! 3131 Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” 3232 Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.
Jézust keresztre feszítik.
3333 Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 3434 Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. 3535 A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” 3636 A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. 3737 „Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” 3838 Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” 3939 Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” 4040 A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? 4141 Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” 4242 Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” 4343 Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”
Jézus halála.
4444 A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 4545 A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. 4646 Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. 4747 A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” 4848 Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. 4949 Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.
Jézust sírba helyezik.
5050 Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. 5151 Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. 5252 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 5353 Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. 5454 Készület napja volt és már égtek a szombati fények. 5555 Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. 5656 Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.
Jézus föltámadása és mennybemenetele
Az asszonyok a sírnál.
2411 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 22 A követ a sírtól elhengerítve találták. 33 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 44 Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. 55 Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt? 66 Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 77 az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” 88 Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. 99 Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. 1010 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. 1111 De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. 1212 Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.
Az emmauszi tanítványok.
1313 Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. 1414 Közben beszélgettek mindarról, ami történt. 1515 Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. 1616 De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. 1717 Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. 1818 Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” 1919 „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. 2020 Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. 2121 Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. 2222 Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. 2323 Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. 2424 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” 2525 Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! 2626 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 2727 Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. 2828 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. 2929 De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. 3030 Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. 3131 Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. 3232 „Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” 3333 Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 3434 Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” 3535 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.
Jézus megjelenik az apostoloknak.
3636 Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” 3737 Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. 3838 De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? 3939 Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” 4040 E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. 4141 De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?” 4242 Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). 4343 Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).
Búcsúbeszéd.
4444 Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” 4545 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. 4646 Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. 4747 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. 4848 Ti tanúi vagytok ezeknek. 4949 Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”
Jézus mennybemenetele.
5050 Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. 5151 Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. 5252 Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 5353 Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)