És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
(Márk 10,32)
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
(Ján 18,10.11)
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1)
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,55)
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
(Luk 22,13)
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
(Mát 26,57.58)
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
(2Kir 9,13; Ján 12,12-14)
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
(Dán 9,26)
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
(Csel 2,38;4,12)
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
(Zsolt 118,26)