Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A szenvedés előtti napok
E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.
Jézus bevonul Jeruzsálembe.
Mikor Betfagé és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.” A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Az Úrnak szüksége van rá” – felelték. Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. Nagy szóval kiáltották:
„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!”