37
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
(2Sám 7,13-16;23,2.5)
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
(Zsolt 29,3)
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
(Zsolt 97,6;1Móz 1,6)
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
(Róm 1,20)
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
(Zsolt 147,16;148,8)
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
(Róm 10,18)
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
(Zsolt 147,17)
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
(Zsolt 119,105)
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
(Jób 26,27.28)
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
(Jób,37 9. 2 Móz. 9,18. 23.)
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
(3Móz 4,22)
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
(Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33)
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
(Zsolt 104,34)
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
(5Móz 28,58; Péld 18,10)
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
(Zsolt 21,3)
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
(Zsolt 13,6.2Sám;8,1-5)
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
(Jób 34,19)
38
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
(Jób 40,1)
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
(Jób 31,37)
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
(Péld 8,27-29)
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
(Zsolt 13,6;18,2-51)
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
(Zsolt 104,5)
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
(Zsolt 148,3)
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
(Jób,38 10. 11. Zsolt. 33,7.)
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
(2Sám 8,13)
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
(Zsolt 104,9)
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
(Zsolt 2,9)
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
(Zsolt 18,9)
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
(Zsolt 109,13; Ésa 14,20)
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15)
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
(Máté 27,46; Márk 15,34)
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
(Jób 19,7)
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
(1Kir 9,3)
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
(Józs 10,11)
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43)
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
(Zsolt 109,24.25)
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
(Zsolt 104,13.16)
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
(Zsolt 71,6)
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
(Zsolt 31,15; Ésa 49,1)
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
(Józs 17,5; Ámós 4,4)
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
(Jób 9,10)
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
(Zsolt 40,13)
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
(Jer 31,35.36)
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
(Ján 19,18; Jel 1,7)
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
(Jób,38 8. 9.)
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
(Jób 32,8.9)
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
(Jób,38 17. Zsolt. 40,14.)
39
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
(Zsolt 104,20-22)
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
(Zsolt 147,9; Máté 6,26)
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
(Zsolt 9,13;40,18)
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
(Zsolt 56,13.14)
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
(Jób,39 25. Ésa. 65,13.)
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
(Zsolt 72,11; Malak 1,11)
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
(Zsolt 24,1.2)
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
(Jer 2,24)
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
(Zsolt 110,2.3)
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
(Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17)
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
(Jer 31,35)
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
(Zsolt 3,6.7;49,16;86,13)
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
(Zsolt 92,11)
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
(Zsolt 27,4)
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
(2Sám 23,1;2Móz 19,5)
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
(2Pét 3,5)
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
(Zsolt 15,1-5)
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
(Ésa 18,18)
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
(Zsolt 118,19)
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
(Jób,39 7.)
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
(Jób,39 8.)
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5)
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
(Ésa 28,16; Róm 10,11)
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
(Zsolt 5,9;27,11)
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
(Zsolt 18,3)
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
(Zsolt 103,17;106,1)
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
(Jób 38,1)
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
(Jób 36,22)
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
(5Móz 28,1-14)
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
(Ésa 43,25)
40
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
(Zsolt 32,8)
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
(Zsolt 36,9)
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
(Zsolt 51,6; Róm 3,5.6)
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
(Zsolt 18,24)
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
(Zsolt 19,13)
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
(Zsolt 69,5)
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
(Zsolt 18,21-24)
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
(Zsolt 130,8)
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
(Zsolt 18,24.25)
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
(Zsolt 139,23)
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
(Zsolt 11,5.1Kir;14,8)
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
(Zsolt 1,1; Jób 31,5)
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
(Zsolt 101,7.8)
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
(5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6)
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
(Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7)