6
És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
(2Kir 2,14.15;4,38)
Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!
Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
(2Kir 5,9-14)
És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
(2Kir 3,11)
És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
(1Móz 19,11)
És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté őket Samariába.
(1Kir 16,24.29)
És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.
(2Kir,6 18.)
Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám?
És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urokhoz.
(Péld 25,21; Máté 5,44-48)
És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
(2Kir 18,27)
És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?
És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát.
(5Móz 28,53-57; Siral 4,10)
Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, a mint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén.
És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt.
(2Kir 3,1;1Kir 14,5.6)
És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
(2Kir 7,1)
7
És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
(2Kir,7 16.)
És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.
(2Kir,7 19. 20.)
A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?
(3Móz 13,46)
Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.
Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek.
(2Kir 19,7)
És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és abból is hozának és elmenvén, elrejték.
És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.
Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.
És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.
Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.
És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:
Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.
(2Kir,7 1.)
A király pedig azt a főembert, a kinek kezére szokott támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
(2Kir,7 2.)
Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.
(2Kir,7 2.)
És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.
4
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
(Mik 6,2)
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
(Ezék 22,6-12; Ámós 4,1;5,7;10,11.12;6,12;8,4-6; Mik 2,1.2.8.9;3,2.3.9.10.11;6,10-12)
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
(Ámós 5,16.17)
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
(Zsolt 107,43;Zsolt 1,4-6)
De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
(Hós 10,15; Jer 17,1.1Kir;12,28-30;13,2.2Kir;23,15.16)
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
(Hós,4 1. 14. Jer. 4,22. Ésa. 5,13.)
Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
(Hós 2,6.7.1Kir;16,24)
Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
(Hós 2,25)
De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
(Ésa 24,12)
Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
(Hós 9,2; Mik 6,14;Hós 8,14;12,16)
Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
(Hós 5,4)
Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.
(Jer 2,27;Hós 5,4)
A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek.
(Ezék 20,28)
Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
(Ámós 2,7)
Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!
(Jóel 1,4.5; Agge 2,17; Hós 7,8-10)
Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üsző; most tágas földön legelteti őket az Úr, mint a bárányt.
(Hós,4 7.)
Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!
(Hós 7,16)
Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.
(Zsolt 47,9)
Szárnyaihoz köti őt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.
(Hós 2,1; Ésa 13,6)
5
Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tőrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.
(Zsolt 68,32)
Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.
Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve előlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertőztetett az Izráel.
(Hós 6,10)
Nem engedik őket az ő cselekedeteik megtérni az ő Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.
(Hós 2,3)
Izráel ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bűneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész.
(Hós 7,10; Ámós 4,2;8,7)
Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az ő tőlük.
(Ésa 1,13-15)
Hűtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti őket az újhold, örökségeikkel egyben.
(2Kir 15,29;17,6)
Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth-Avenben: Utánad Benjámin.
(Bir 5,14)
Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet.
(2Kir 15,29;17,6;Ámós 2,6;3,11;4,1-3;5,1-3)
Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet.
(2Kir 17,19)
Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettől, mert tetszett néki követni az emberi rendelést!
(1Kir 12,26-33)
Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.
(Ezsdr 5,1)
Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet.
(2Kir 15,19.20; Hós 7,11)
Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa!
(Ésa 31,6; Jer 3,12; Malak 3,7)
Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem!
(Zsolt 97,10)
6
Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
(Hós 1,15)
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
(Ésa 26,19)
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
(2Móz 34,6)
Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat.
(Ámós 5,15; Jón 3,9)
Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelő nap.
(Hós 1,14)
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
(Ésa 1,12-17; Ámós 5,21-24)
De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.
(1Móz 3,6; Hós 5,10;8,1)
Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva.
(Hós 6,5)
És miképen tolvajok leselkednek, úgy tesz a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.
(Ésa 48,18)
Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertőztetve Izráel.
(Csel 7,42.43.5Móz;32,17.19)
Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.
(Sof 1,5)
7
A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.
(Hós 6,7.2Kir;15,29;17,6)
És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették őket az ő cselekedeteik, a melyek színem előtt vannak.
(Hós 4,1.2)
Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.
(Hós 3,13)
Mindnyájan házasságtörők; olyanok, mint a kemencze, a melyet befűt a sütő; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.
(Hós 1,4)
Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétől; csúfolóknak nyújtja az ő kezét.
(Hós 3,15.1Kir;22,39)
Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az ő szívökkel. Egész éjszaka alszik az ő sütőjök; reggel ég, mint a lángoló tűz.
(Hós 5,23; Ésa 5,12)
Mindnyájan tüzesek, mint a sütő kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.
(Ésa 44,3; Csel 2,17)
Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lőn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.
(Zsolt 106,35)
Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.
(Hós 3,15.2Kir;17,6;25,1-10)
Izráel ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az ő Istenökhöz, és nem keresik őt mindennek daczára sem.
(Hós 5,5; Ámós 8,7)
És olyan lett Efraim, mint az együgyű galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.
(Hós 5,13.2Kir;15,17-20)
De a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom őket, mint az ég madarát; megbüntetem őket az ő gyülekezetöknek adott kijelentés szerint.
Jaj nékik, mert eltávoztak én tőlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám őket; de ők hazugságot szólnak ellenem!
(Ésa 30,1-10)
És nem kiáltanak hozzám szívökből, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyűlnek egybe; ellenem fordulnak.
(Ésa 29,13)
Pedig én tanítottam őket, én erősítettem meg karjokat, és ők mégis gonoszt gondolnak ellenem.
(Ezék 26,2; Ezsdr 1,1-11)
Megtérnek, de nem a magasságos Istenhez. Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertől hullnak el fejedelmeik, az ő nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.
(Zsolt 78,57)
103
A Dávidé.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. (2Sám 23,1) Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 18,1.51) A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. (Zsolt 86,13) A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. (Ésa 40,31) Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 146,7; Róm 2,6-11) Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. (Zsolt 147,19.20) Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (2Móz 34,6) Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. (Jer 3,12.15) Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (Siral 3,22) Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Malak 3,17) Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (1Móz 2,7) Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. (Péld 20,30) Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. (Zsolt 19,10.11) De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. (1Kir 9,4-9) Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. (Zsolt 68,34) Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. (Zsid 1,14) Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. (2Sám 23,1) Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 18,1.51) A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. (Zsolt 86,13) A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. (Ésa 40,31) Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 146,7; Róm 2,6-11) Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. (Zsolt 147,19.20) Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (2Móz 34,6) Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. (Jer 3,12.15) Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (Siral 3,22) Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Malak 3,17) Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (1Móz 2,7) Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. (Péld 20,30) Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. (Zsolt 19,10.11) De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. (1Kir 9,4-9) Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. (Zsolt 68,34) Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. (Zsid 1,14) Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!