A próféta rabul ejt egy sereget Szíria királya pedig hadakozott Izraellel s megállapodott szolgáival: »Ezen és ezen a helyen vessünk lest.« Elküldött erre az Isten embere Izrael királyához ezzel az üzenettel: »Vigyázz, ne vonulj át ezen s ezen a helyen, mert ott akarnak lesbe állni a szírek.« Elküldött tehát Izrael királya arra a helyre, amelyet neki az Isten embere mondott s előre elfoglalta és vigyázott ott magára nem egyszer, sem kétszer.
Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?« Azt mondta erre egyik szolgája: »Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz.« 13Azt mondta erre nekik: »Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam.« Jelentették is neki: »Íme, Dótánban van.« Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost.
Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?« Ő azonban felelte: »Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük.« Majd imádkozott Elizeus és azt mondta: »Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson.« Erre megnyitotta az Úr a legény szemét s az látott: s íme, a hegy tele volt lovakkal s tüzes szekerekkel Elizeus körül.
Amikor aztán az ellenség felvonult ellene, Elizeus ismét imádkozott az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: »Sújtsd, kérlek, vaksággal e nemzetet.« Erre az Úr azzal sújtotta őket, hogy nem láttak, – Elizeus szava szerint. Ekkor Elizeus így szólt hozzájuk: »Nem ez az út s nem ez a város, gyertek utánam s majd megmutatom nektek azt az embert, akit kerestek.« Azzal elvitte őket Szamariába. Amikor aztán beértek Szamariába, azt mondta Elizeus: »Uram, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak.« Erre megnyitotta az Úr a szemüket s látták, hogy Szamaria közepében vannak.
Izrael királya, amikor meglátta őket, azt mondta Elizeusnak: »Levágassam-e őket, apám?« Ám ő azt mondta: »Ne vágasd le, mert nem kardoddal és íjaddal fogtad el őket, hogy levághatnád őket. Sőt tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek s igyanak s aztán hadd menjenek urukhoz.« Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.
Szabadulás az éhínségből 24Történt pedig ezek után, hogy Ben-Hadad, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét s felment s ostrom alá vette Szamariát. 25Erre nagy éhínség támadt Szamariában, mert addig ostromolták, amíg egy szamárfejet nyolcvan ezüstön, egy negyed káb galambtrágyát pedig öt ezüstön adtak.
Amikor aztán egyszer Izrael királya a várfalon járkált, felkiáltott hozzá egy asszony, s ezt mondta: »Segíts rajtam, uram király.« Ő azt mondta: »Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?« Majd azt mondta neki a király: »Mit akarsz?« Ő azt felelte: »Ez az asszony azt mondta nekem: ‘Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat.’ Megfőztük tehát a fiamat s megettük. Másnap aztán azt mondtam neki: Add ide a fiadat, hogy megegyük. Ő azonban elrejtette fiát.« Amikor ezt a király meghallotta, megszaggatta ruháját s tovább ment a várfalon; ekkor az egész nép látta, hogy alul a testén szőrzsákot viselt. Majd azt mondta a király: »Sújtson engem Isten most és mindenkoron, ha Elizeusnak, Sáfát fiának feje ma rajta marad!«
Elizeus ekkor a házában ült s körülötte ültek a vének. Odaküldött tehát előre egy embert, de mielőtt még ez a követ odaért volna, ő azt mondta a véneknek: »Tudjátok-e, hogy a gyilkos fia ideküld, hogy fejemet vegyék? Vigyázzatok tehát s ha a követ ideér, zárjátok be az ajtót s ne engedjétek bejönni, mert íme, ura lábának nesze követi őt.« Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: »Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?«
7 1Azt mondta erre Elizeus: »Halljátok az Úr szavát: Ezt üzeni az Úr: Holnap ilyenkor egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lesz Szamaria kapujában.« Erre azt felelte az Isten emberének az egyik főtiszt, az, akinek a kezére a király támaszkodott: »Még ha az Úr zsilipeket csinálna is az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz?« Erre ő azt mondta: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«
Volt mármost a kapu bejárata előtt négy poklos férfi. Ezek azt mondták egymásnak: »Mit maradjunk itt, amíg meg nem halunk? Ha bemegyünk a városba, akkor is éhen halunk, ha itt maradunk, akkor is meg kell halnunk. Gyertek tehát, szökjünk át Szíria táborába: ha megkegyelmeznek nekünk, életben maradunk, ha pedig meg akarnak ölni, hát akkor meghalunk.« Estefelé fel is kerekedtek, hogy Szíria táborába menjenek. Amikor azonban Szíria táborának széléhez jutottak, nem találtak ott senkit sem.
Az Úr ugyanis harci szekereknek, lovaknak s nagy hadseregnek lármáját hallatta a szíriaiak táborában, mire azok azt mondták egymásnak: »Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hetiták s az egyiptomiak királyait s azok jönnek ránk.« Erre felkerekedtek s a szürkületben elfutottak s ott hagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat a táborban, s megfutamodva csak arra törekedtek, hogy életüket megmentsék.
Így tehát, amikor azok a poklosok a tábor széléhez jutottak, bementek az egyik sátorba, ettek és ittak, majd kivittek onnan ezüstöt, aranyat, ruhát és elmentek s elrejtették; aztán visszatértek egy másik sátorba s onnan szintén elhordták ezeket és elrejtették.
Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.« Amikor aztán eljutottak a város kapujához, elbeszélték a kapuőröknek: »Elmentünk Szíria táborába s nem találtunk ott egyetlen embert sem, csak kikötött lovakat és szamarakat s felütött sátrakat.«
Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában. Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’« Egyik szolgája erre azt felelte: »Vegyük azt az öt lovat, amely még megmaradt a városban (ennyi van csak ugyanis Izrael egész sokaságánál, mert a többi elfogyott) s küldjünk ki s akkor kipuhatolhatjuk a dolgot.« Elő is hoztak két fogatot s a király kiküldött a szírek táborába, s ezt mondta: »Menjetek s nézzétek meg.« Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.
Erre a nép kivonult s kifosztotta a szír tábort s egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lett az Úr szava szerint.
17Közben a király azt a főtisztet rendelte a kapuhoz, akinek kezére támaszkodott. Ezt a néptömeg összetaposta a kapuban, úgyhogy meghalt, amint az Isten embere megmondta, amikor a király lement hozzá. Beteljesedett tehát az Isten emberének az a szava, amelyet a királynak mondott, amikor azt mondta: »Két mérő árpa egy sékel és egy mérő lisztláng egy sékel lesz holnap ilyenkor Szamaria kapujában.« Ugyanakkor az a főtiszt azt felelte és azt mondta az Isten emberének: »Még ha zsilipeket csinálna is az Úr az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz«, s ő azt mondta neki: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.« Úgy is történt tehát vele, amint ő megjövendölte: összetaposta a nép a kapuban, úgyhogy meghalt.
Jegyzetek
6,6 A szöveg talán arra utal, hogy Elizeus a faág segítségével kihúzta a fejszét.
6,13 Dótán Szamariától északra fekszik.
6,24 Ben-Hadád Hazaél utódja volt (l. 2Kir 13,24).
6,25 1 káb = kb. 2,2 liter. A „galambtrágya”-ként fordított szó jelenthet egy hagymafélét is, amit csak igen ínséges időkben fogyasztottak.
7,1 1 mérő (sea) = kb. 13 liter; 1 sékel = kb. 11,5 g.
7,17 Vö. 1-2. v.
Bűn és szabadulás: 4,1-14,9
Ítélet a papok felett 4 »Halljátok az Úr szavát, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival,
mivel nincs hűség, nincs irgalom,
nincsen Isten ismerete az országban!
Özönnel van az átok és hazugság,
gyilkosság, lopás és házasságtörés,
és vérontás vérontást ér.
Ezért ölt majd gyászt az ország,
és veszíti el erejét minden lakója
a mező vadjaival, az ég madaraival,
sőt még a tenger halai is elemésztődnek.
4 Valóban, ne pereljen senki se,
ne vádoljon senki se!
De én vádollak téged, te pap,
el fogsz bukni nappal,
és veled együtt elbukik a próféta is éjjel,
sőt elhallgattatom anyádat is!
Elpusztul az én népem, mert nincsen benne (Isten-)ismeret.
Mivel te elvetetted ezt az ismeretet, eltaszítlak,
hogy ne szolgálj nekem a papságban;
és mivel te megfeledkeztél Istened törvényéről,
én is megfeledkezem fiaidról.
7 Ahányan csak voltak, mind vétkeztek ellenem;
dicsőségüket gyalázatra változtatom.
Népem bűneiből élősködnek,
és gonoszságaikra áhítozik a lelkük.
Ám úgy jár majd a pap is, mint a nép:
számon kérem tőle útjait,
és megfizetek neki tetteiért.
Esznek majd, de jól nem laknak;
paráználkodnak, de gyermekük nem lesz,
mert elhagyták az Urat, s nem figyeltek rá.
11 Paráznaság, bor és részegség
elveszik az észt.
Fadarabját kérdezi meg népem,
és botja ad neki felvilágosítást;
mert a paráznaság szelleme megcsalta őket,
és parázna módjára elpártoltak Istenüktől.
A hegyek tetején áldoznak,
s a halmokon gyújtanak jó illatot
tölgy-, nyár- és terebintfa alatt,
hisz árnyéka oly kellemes!
Ezért paráználkodnak leányaitok,
és lesznek jegyeseitek házasságtörők.
Mégsem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak,
és jegyeseiteket, hogy házasságot törnek,
mert a férfiak maguk is paráznákkal érintkeznek,
és kéjnőkkel mutatnak be áldozatokat.
Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!
15 Ha te paráználkodsz is, Izrael,
legalább Júda ne vétkezzék!
Ne menjetek el Gilgálba,
ne menjetek föl Bétávenbe,
és ne esküdjetek az ‘Úr életére!’
Mert mint szilaj tehén, letért az útról Izrael;
hogyan legeltesse hát tágas mezőn őket az Úr, mint a bárányt?
Bálványok részese lett Efraim:
hagyd magára őt!
Elfajultan lakmároznak,
folyvást paráználkodnak;
mindenestül ragaszkodnak a szemérmetlenség szégyenéhez.
Szárnyaihoz köti majd őket a szélvész,
és szégyenbe jutnak áldozataik miatt!
és figyeljetek, Izrael háza;
hallgassatok ide, király háza,
mert rólatok szól ez ítélet!
Kelepcévé lettetek Micpában,
s kifeszített hálóvá a Táboron!
Szittim vermét mélyre ásták,
de én majd megfenyítlek mindnyájatokat!
Ismerem én Efraimot,
és Izrael nincs elrejtve előlem;
hiszen éppen most paráználkodott Efraim,
és tette tisztátalanná magát Izrael.
Tetteik nem engedik,
hogy visszatérjenek Istenükhöz,
mert a paráznaság szelleme van bennük,
s az Urat nem ismerik.
5 Izraelt szemtől-szembe vádolja saját gőgje,
s Izrael és Efraim elbukik gonoszsága miatt,
és Júda is elesik velük együtt.
Nyájaikkal és csordáikkal mennek az Urat keresni,
de nem találják meg:
elrejtőzött előlük.
Vétkeztek az Úr ellen,
mert pártütő fiakat nemzettek;
most egy hónap alatt megemészti őket
osztályrészükkel együtt.
8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában,
a trombitát Rámában;
jajgassatok Bétávenben!
Riasszátok fel Benjamint!
Efraim pusztasággá lesz a fenyítés napján!
Biztosat hirdetek én Izrael törzsei között.
Júda fejedelmei olyanok lettek, mint a határbontók;
kiöntöm rájuk haragomat, mint a vizet.
11 Elnyomást szenved Efraim, megsértették jogát,
mert gyalázatos dolgok után indult.
Olyan lettem én Efraimnak, mint a moly,
és Júda házának, mint a rothadás.
Látta is Efraim a betegségét,
és Júda a bilincsét;
és Efraim Asszúrhoz ment,
s a nagy királyhoz küldött;
de az nem tud meggyógyítani titeket,
és nem távolítja el rólatok a sebet.
Mert én olyan leszek Efraimnak, mint a nőstény oroszlán,
és Júda házának, mint az oroszlánkölyök;
én, én fogom meg, és elmegyek vele,
elviszem, és nem lesz senki sem, aki megszabadíthatná.
Elmegyek, és visszatérek helyemre,
míg csak meg nem törtök,
és nem keresitek arcomat.
‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket,
megvert, de gondjába is vesz minket.
3 Két nap múlva ismét életre kelt minket;
harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt.
Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat!
Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
eljön hozzánk, mint az őszi eső,
és mint a tavaszi eső a földre.’
Mit tegyek veled, Efraim?
Mit tegyek veled, Júda?
Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő,
és mint a reggel tovatűnő harmat.
Ezért vertem őket a próféták által,
megöltem őket szám igéjével.
Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot,
és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
7 Ők azonban
megszegték a szövetséget Adamnál,
ott lettek hűtlenek hozzám.
Gileád gonosztevőknek
vérrel telegázolt városa,
s a papok társasága olyan,
mint ama rablók csapata,
akik megölik az úton a Szíchemből jövőket;
nyilvánvaló gonoszságot cselekszenek.
Izrael házában rettentő dolgot láttam:
ott paráználkodik Efraim,
ott mocskolja be magát Izrael.
De te is légy készen, Júda, az aratásra,
ha majd jóra fordítom népem sorsát!
nyilvánvalóvá lett Efraim gonoszsága
és Szamaria rosszasága;
mert csalárdul cselekszenek,
és benn fosztogató tolvajok járnak,
künn pedig rablók.
És nem veszik szívükre,
hogy én minden gonoszságukról megemlékezem;
most körülveszik őket gonosz cselekedeteik,
azok színem előtt vannak.
3 Gonoszságukkal szereznek örömet a királynak,
hazugságaikkal a fejedelmeknek.
Hűtlenek ők valamennyien;
valamennyien házasságtörők.
Tüzesek, mint a kemence,
amelyet a pék begyújt,
de abbahagyja a tüzelést
a kovász bekeverésétől az egész tészta megkeléséig.
Királyunk napján rogyadoznak a fejedelmek a bor hevületétől,
s ő cselvetőknek nyújtotta kezét.
Álnokul megkörnyékezték szívét,
egész éjjel aludt haragjuk,
reggel azonban felcsap,
mint a tűznek lángja.
Tüzesek lettek mindannyian, mint a kemence,
és megemésztették bíráikat;
királyaik mind elhullottak,
nincs, aki hozzám kiálthatna közülük!
8 Efraim a népek közé keveredett;
olyanná lett Efraim, mint a hamuban sült kenyér,
melyet meg nem fordítottak.
Idegenek emésztik erejét,
és ő nem tudja;
ősz hajszálak ütnek ki rajta,
s ő észre nem veszi.
Szemtől szembe vádolja Izraelt saját gőgje,
s ők mégsem térnek vissza az Úrhoz, Istenükhöz,
és mindezek ellenére sem keresik őt.
Efraim olyanná lett, mint a galamb,
buta és balga:
Egyiptomot hívják segítségül,
az asszírok után futnak;
de mikor utánuk futnak,
kifeszítem felettük hálómat,
és lerántom őket, mint az ég madarát,
és megverem őket úgy, amint gyülekezetükben hallották.
Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem!
Elvesznek, mert elpártoltak tőlem;
pedig én megszabadíthatnám őket,
de ők hazug dolgokat beszélnek ellenem.
14 Nem kiáltottak hozzám szívükből,
hanem jajgattak fekvőhelyükön;
a búzáért és a borért aggódnak,
és tőlem eltávoztak!
Én oktattam őket, én erősítettem meg karjukat,
és ők mégis gonoszat terveznek ellenem!
Ahhoz térnek meg, aki nem ér semmit,
olyanok lettek, mint a csalfa íj.
Kard által hullanak el majd fejedelmeik
nyelvük dühe miatt.
Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földjén!
Jegyzetek
4,4 Isten perbe száll a papokkal.
4,7 A „dicsőségük” az Úr, a „szégyenük” Baál.
4,11 A kultusz leírása: részegség, mágikus rítusok és paráznaság.
4,15 Gilgal és Bétel (Bét Áven = gonoszság háza; Bételre utaló gúnynév) a déli határ közelében voltak, hogy bűnbe vigyék a júdaiakat.
5,1 Micpa, Tábor és Szittim a Baál kultusz szentélyei.
5,5 Júdai kiegészítés.
5,8 Utalás a szír-efraimita testvérháborúra (Kr. e. 734-733).
5,11 A „gyalázatos dolog” Baál.
6,1 Később idefűzött bűnbánati ének.
6,3 A „harmadnap” jelentette egyszerűen a közeli pillanatot, amikor Isten közbelép és üdvözít.
6,7 Vádbeszéd a jogtalanság és istentelenség városai és országrészei ellen.
7,3 A próféta utal a Pekah (Kr. e. 740-731) elleni összeesküvésre és merényletre (2Kir 15,27-31).
7,8 Pekah Egyiptommal, Hósea (Kr. e. 731-722) Asszíriával próbált szövetségre lépni.
7,14 A Baál kultusz elemeit átveszik a Jahve kultuszba.
Dicsőítő ének a jóságos és megbocsátó Istenről
103 1Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el jótéteményeit.
Ő megbocsátja minden gonoszságodat,
ő meggyógyítja minden betegségedet;
Ő megóvja életed a pusztulástól,
ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.
Ő kielégíti javaival kívánságodat:
mint a sasé, visszatér ifjúságod.
6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr,
és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
Megismertette Mózessel útjait,
Izrael fiaival cselekedeteit.
Irgalmas és könyörületes az Úr,
hosszan tűrő és nagyirgalmú.
Nem tartja meg haragját mindvégig,
és nem fenyeget örökké.
Nem bűneink szerint bánt velünk,
és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,
olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.
Amilyen messze van kelet a nyugattól,
olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
Mint ahogy az atya könyörül fiain,
úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Mert ő ismeri létrejöttünket,
és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.
Olyan az ember élete, mint a fűé:
kivirul, mint a mező virága,
de ráfúj a szél, és nincs többé,
s a helyét sem ismerik.
De az Úr kegyelme öröktől fogva
és örökké kíséri azokat, akik őt félik,
s igazsága azok unokáit,
akik megtartják szövetségét,
és gondosan teljesítik parancsolatait.
Az Úr az égben állította fel trónusát,
és királysága mindenen uralkodik.
Áldjátok az Urat, angyalai mind,
ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát,
mihelyt parancsának hangját meghalljátok.
Áldjátok az Urat, seregei mind,
szolgái, akik akaratát megteszitek.
Áldjátok az Urat, művei mind,
mindenütt, ahol uralkodik.
Áldjad lelkem az Urat!
Jegyzetek
103,1 Egyéni hálaének a fogság utáni időkből. Az imádkozó arról elmélkedik, hogy mindenki megtapasztalja Isten irgalmát.
103,6 Izrael az egyiptomi kivonuláskor a pusztában töltött idő alatt ismerte meg Istenét. A nép ekkor tapasztalta meg azt, hogy állhatatlan, gyorsan megtagadja saját hitét, lázad és a bűnös dolgokba veti bizalmát; de egyben megtapasztalja Isten megbocsátását is.