5
Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.
(1Móz 1,26;9,6)
Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.
(1Móz 1,27)
Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.
És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat.
(1Krón 1,1)
És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.
Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst.
És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendő; és meghala.
Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt.
És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendő; és meghala.
Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt.
És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.
Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet.
És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala.
Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt, és nemzé Énókhot.
És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendő; és meghala.
Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht.
És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
(1Móz 6,9;17,1)
És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő.
És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.
(Zsid 11,5)
Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendőt és nemzé Lámekhet.
És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala.
Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat.
És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.
És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala.
És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet. 6
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
(Máté 24,38; Luk 17,27)
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
(1Móz 8,21; Jer 17,9; Máté 15,19)
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
(Zsolt 14,2.3)
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
(1Pét 3,20.2Pét;2,5)
És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
(Zsid 11,7)
136
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt 106,1)
Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(5Móz 10,17)
Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt 1,20.21)
A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt 72,18)
A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Jer 10,12)
A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt 24,2)
A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(1Móz 1,16-18)
A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(2Móz 12,29)
A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(2Móz 12,31-37)
Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(2Móz 14,21)
És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(2Móz 14,22-28)
Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Jób 28,28)
A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(2Móz 15,22)
A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(4Móz 21,21-25)
És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(4Móz 21,21-25)
Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(4Móz 21,33-35)
És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt,136 18.)
És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(1Móz 1,1)
A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Zsolt 147,9)
Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!
(Zsolt,136 22. 23.)