29
1Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
2És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala:
3Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
4És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.
7És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.
11És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
(1Móz 33,4)
12S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
13És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
(Bir 9,2)
15És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
16Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
17Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.
18Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
(Hós 12,12)
19És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.
20Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
21És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá.
24És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.
25És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
26Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.
27Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
(Bir 14,12.17)
28Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl.
29És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
30És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.
31És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
32Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
35És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.
(Máté 1,2)
30
1És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.
2Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.
3És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.
4Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.
5És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.
6És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
9Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl.
10És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
11És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!
12És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
13És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
14És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
15Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
16Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.
17És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat.
18És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
19És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak.
20És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
21Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.
22Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.
23És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.
25És lőn, a mint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
26Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.
27És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.
28És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
29Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
30Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
31És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen ez az én bérem.
33S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
35Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá.
36És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
37És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.
38És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
40Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
41És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.
42De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
19
1Felele pedig Jób, és monda:
2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
(Jób 16,20)
4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
(Zsolt 28,5)
7Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
(Jak 5,3.4)
9Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
(Róm 8,61)
10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
(Jób 13,24;16,9)
12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
(Jób 6,4)
13Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
(Jób 2,9; Zsolt 38,12)
14Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
(Zsolt 69,9)
16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
(Jób 2,9)
18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
(Zsolt 102,6; Siral 4,8)
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
(Jób 16,9;Jób,19 20.)
23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15)
27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
(Jób 27,8.9)
20
1Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
(Jób 8,8)
5Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
(Zsolt 37,35.36)
6Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
(Zsolt 73,19.20)
9A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
(Jób,20 15.)
11Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
(Zsolt 33,18;113,7.8)
12Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
(Jób 15,32; Zsolt 55,24)
19Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
(Jób 29,6; Zsolt 23,5)
21Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
(Jób 18,12)
22Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
(Zsolt 49,9)
23Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
(1Thess 5,3)
24Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
25Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
(Zsolt 25,9)
27Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
5Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
(Zsolt 125,1)
6Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
(Péld 12,17; Jak 3,6)
7Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
(1Kor 4,7;Péld 26,12)
8Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
(Jób 21,24)