16
És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.
Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.
Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.
És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.
(Péld 30,21-23)
Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.
És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle.
És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van.
És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.
Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.
És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.
És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.
Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.
És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?
Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.
(1Móz 24,62;25,11)
És fiat szűle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, a kit Hágár szűl vala néki, Ismáelnek.
(Gal 4,22)
Ábrám pedig nyolczvanhat esztendős vala, a mikor Hágár Ismáelt szűlé Ábrámnak. 17
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
(1Móz 6,9)
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
(2Móz 2,24;6,4)
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
(Róm 4,17)
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
(3Móz 12,3; Ján 7,22)
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
(Csel 7,8; Róm 4,11)
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
(3Móz 12,3; Luk 2,21)
Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?
És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
(1Móz 21,2)
Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.
(1Móz 21,13)
Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.
(1Móz 21,1.2)
És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét.
Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.
Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.
És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körűlmetéltetének.
5
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
(Zsolt 37,35.36)
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
(Zsolt 73,12; Jer 12,1)
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
(Jób 7,16)
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
(Jób 2,10)
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
(Jób 9,10; Zsolt 72,18; Róm 11,33)
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
(Zsolt 135,7)
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
(1Sám 2,7.8)
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
(Nehem 4,15; Zsolt 33,10; Ésa 8,10)
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
(5Móz 28,29)
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
(Zsolt 52,4.7)
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
(Zsolt 63,12; Ésa 52,15)
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
(Péld 3,11.12; Jak 1,2)
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
(5Móz 32,39)
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
(Zsolt 91,13; Péld 24,16)
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
(Róm 11,34)
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
(Zsolt 52,4-7)
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
(Zsolt 34,11;Zsolt 91,13)
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
(Hós 2,17)
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
(Jób 42,11-17; Zsolt 127,3.4)
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
(Jób 29,25)
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
(Jób 3,1-26;2,10)
6
Jób pedig felele, és monda:
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
(Péld 27,3)
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
(Zsolt 38,3.4;Jób 19,12)
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
(Jób 3,20)
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
(Jób 7,21)
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
(Jób 31,19; Máté 25,42.45)
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
(Jób 31,17;Jób 31,18.21)
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
(Jób 2,11;16,20)
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
(Zsolt 18,17;69,15)
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
(1Móz 6,5-7)
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
(Zsolt 31,12)
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
(Jób 21,14)
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
(Zsolt 107,42)
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
(Zsolt 37,17;18,20)
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
(Zsolt 119,72)
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
(Jób 16,17)
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
(Péld 8,1-3)
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
(Péld 10,1.23;Péld 19,26)
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
(Péld 11,14)
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
(Ésa 65,12;66,4)
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
(Péld 2,21.22;14,11)
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
(Péld 10,24)
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
(Jób 27,8.9;36,12; Ésa 1,15;59,2)
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
(Zsolt 145,18.19)
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
(Péld,1 32. Róm. 2,6-9.)
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
(Ésa 1,19)