32
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
(Péld 10,31)
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
(Zsolt 37,2;90,5;92,3; Ésa 40,6.7; Zsolt 129,6)
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
(Jer 50,29)
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
(Mik 3,8; Máté 24,31; Jel 1,10;4,1)
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
(Zsolt 10,4.5.6;14,1)
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
(Zsolt 11,2.3;17,9-11;36,2-4;37,12.14)
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
(Ésa 9,5; Abd 1,17; Jóel 2,32)
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
(Ámós 6,1;4,1; Ésa 3,17-28)
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
(3Móz 25,49-53; Jer 34,8-10)
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
(Ezék 18,5-9; Máté 25,36; Jak 2,15-16)
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
(Ésa 52,12; Zsolt 37,6; Ésa 8,21.22;9,2)
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
(Ésa 29,17;41,18;43,19;44,3; Jóel 2,28-30; Luk 24,49; Csel 1,8)
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
(Zsolt 85,12)
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
(Nehem 13,14; Zsolt 106,4)
Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
(Ésa 33,7;52,7;54,13)
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
(Ésa 10,18.19.33.34;28,2)
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
(5Móz 31,8; Siral 3,44)
33
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
(Hab 2,8; Náh 3,1)
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
(Ésa 58,4; Zsolt 7,15; Jób 15,35)
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
(Dán 10,6; Jel 1,10; Zsolt 68,1.2.3)
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
(Ésa,33 5. Jób. 8,14. 15.)
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
(Ésa 1,27)
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
(Ésa 9,7;11,1.2)
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
(Ésa 5,30; Ámós 5,18)
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
(Bir 5,8; Ésa 10,9;36,19.2Kir;18,14-16)
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
(Ésa 24,4.7)
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
(Zsolt 104,27)
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
(Ésa 26,18;59,4)
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
(Ámós 2,1)
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
(Zsolt 78,4)
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
(Ésa 31,9; Zsid 12,29.5Móz;4,24;9,3)
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
(Eféz 6,13-17.1Thess;5,8)
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
(Zsolt 18,34;30,8)
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
(Ésa 32,1-5)
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
(Róm 11,26; Ésa 57,13)
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
(Ésa 45,7;58,8.10;59,9)
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
(Ésa 28,1)
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
(Ésa 11,12;43,6;49,18.22;66,12)
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
(Ésa 6,10; Zsolt 103,3; Márk 2,9; Máté 8,17)
34
Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
(1Móz 37,25; Jóel 4,8; Zsolt 72,15; Ezék 27,22)
Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket.
(5Móz 32,22)
Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.
(Ésa 14,19)
Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
(Ésa 10,22; Zsolt 104,2;102,27; Jóel 2,30.2Pét;3,12; Ésa 13,10; Máté 24,29)
Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
(Malak 1,2.3.5Móz;32,42)
Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
(Jer 46,10;50,27;51,40; Ezék 39,17-19; Jel 19,17.18)
Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
(Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11)
Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
(Abd 1,10-14)
És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.
(Jer 49,18)
Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
(Sof 2,14)
És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
(Ésa 66,12; Ezék 34,12-16; Ján 10,11.1Móz;33,13.4Móz;11,12)
Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
(Jób 26,10-13;38,5-10; Péld 30,4)
És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.
(Ésa 13,21.22)
És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
(Jel 21,3.4.23;22,5)
Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
(Zak 14,7)
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
(Ésa 41,26)
Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.
(Malak 1,3.4)