511 Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. 33 A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. 44 Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. 55 Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, 77 és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.” 99 Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, 1010 és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 1111 Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. 1212 „Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle. 1313 Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. 1414 A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. 1616 A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. 1818 Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.
Jairus leánya.
2121 Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. 2222 Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 2323 „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 2626 Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 2727 Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. 2828 Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” 3131 Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” 3232 De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 3434 „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” 3535 Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 3838 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 3939 Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” 4040 Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. 4141 Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.
Jézus Názáretben.
611 Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. 22 A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? 33 Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne. 44 Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” 55 Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. 66 Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Az apostolok szétküldése.
77 Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket. 88 Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 99 Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. 1010 Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. 1111 De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.” 1212 Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki 1313 és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.
Keresztelő János lefejezése.
1414 Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta. 1515 Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem. 1616 Az támadt föl (halottaiból).” 1717 Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. 1818 János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” 1919 Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. 2020 Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. 2121 Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek. 2222 Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.” 2323 Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.” 2424 Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte. 2525 Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 2626 A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. 2727 Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. 2828 Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. 2929 Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették.
Az apostolok visszatérése.
3030 Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 3131 Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. 3232 Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. 3333 De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.
Az első kenyérszaporítás.
3434 Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. 3535 Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. 3636 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” 3737 Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?” 3838 Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.” 3939 Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. 4040 Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. 4141 Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. 4242 Mindnyájan ettek és jól is laktak. 4343 A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. 4444 A kenyérből ötezer férfi evett.
Jézus a vízen jár.
4545 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. 4646 Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. 4747 Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. 4949 Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. 5050 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” 5151 Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, 5252 mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.
Genezáret földjén.
5353 Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. 5454 Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. 5555 Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. 5656 Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.