5
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
(Ésa 61,1.2;42,6.7)
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
(Márk 6,56)
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
(Mát 21,1-9; Luk 19,29-38; Ján 12,12-16)
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(Márk 7,36)
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
(Márk 6,15)
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
(2Kir 5,9.10.14)
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
(Márk 9,9)
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
(Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
(Zsolt 118,25.26)
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
(Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27)
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
(Mát 16,26; Luk 9,25)
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
(Márk,5 20.)
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
(Máté 10,33; Luk 9,26;12,9)
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
(Luk 19,47)
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
(Márk,5 14.)
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
(Márk 1,35-38)
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
(Márk 8,30)
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
(Luk 6,19)
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
(Mát 6,14.15)
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
(Ésa 53,3)
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
(Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
(Ján 11,11)
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
(Mát 8,2)
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
(Luk 7,14)
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
(3Móz 14,2-10)
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
(Márk 11,23)
6
És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
(Mát 13,53-58; Luk 4,15-30)
És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
(Ján 7,15)
Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
(Zsolt 13,12)
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
(Zsolt 118,22.23)
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
(Mát 9,35; Luk 13,22)
Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
(Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1)
És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
(Luk 18,34)
És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
(Mát 10,11; Luk 10,7)
A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
(Márk 10,44)
És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
(Jak 5,14-15)
És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
(Luk 9,49)
Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
(Mát 9,12.13)
Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
(3Móz 18,16)
Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
(Máté 5,30)
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
(Ésa 66,24)
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
(Eszt 5,3-6)
Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
(Máté 5,29)
És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
(Márk,6 44. 46.)
A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
(3Móz 2,13)
És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)
Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
(Mát 19,1-9)
A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
(Csel 26,27-29)
És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
(Luk 9,10)
Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
(Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13)
És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
(Mát 9,36)
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
(Mát 23,14; Luk 20,47)
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
(2Kir 12,9)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
(Luk 21,1-4)
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
(Márk 7,34)
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
(Mát 18,3; Luk 18,17)
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
(Márk 9,36)
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)
És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
(2Móz 20,12-16)
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
(Ésa 65,13.14)
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
(Márk 4,39)
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
(5Móz 15,7-10)
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
(Mát 7,12)
És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
(Márk 5,27.28; Mát 14,36)