Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A gerázai megszállott.
5 Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.” Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. „Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.