Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A csodálatos kenyérszaporítás.
6 Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor Jézus körültekintett és látta a hozzá tóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.” Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt: „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?” „Telepítsétek le az embereket!” – szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.” Össze is szedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, ami az étkezők után maradt. Amikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.” Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.