6
Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
(Zsolt 16,8-11)
Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
(Ján 10,31.39)
Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
(2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1)
Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
(Mát 14,15; Márk 6,35; Luk 9,12)
Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
(1Kir 2,10; Nehem 3,16)
Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
(2Sám 7,12; Zsolt 132,11)
Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
(Ján 5,18;Ján 5,19)
Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
(2Kir 4,43)
Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
(Luk 24,49; Ján 15,26;16,7)
Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
(Zsolt 110,1)
A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
(Ján 7,28)
Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
(Ján 4,19;7,40; Luk 7,16)
Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.