Kis türelmet
Jézus szenvedése, halála, és föltámadása
A lábmosás.
13 Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” „Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”
A lábmosás tanulsága.
Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem
azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem,
sarkát emelte ellenem.”
Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Az áruló eltávozik.
E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.” A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Az új parancsolat.
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam: ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek.
Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Péter tagadásának megjövendölése.
Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” „Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted.” Jézus így válaszolt: „Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jézus búcsúbeszéde
Jézus megígéri a mennyei hazát.
14 „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek.” „Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt.” „Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek.
Jézus megígéri a Szentlelket.
Bizony, bizony mondom nektek: aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam teszek, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad. A világ nem kapja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek lesz.
Egyesülés Jézussal.
Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.” Júdás, nem a karióti, itt közbeszólt: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?” Jézus tovább folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
Krisztus békéje.
Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; rajtam ugyan nincs hatalma, csak így tudja meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. Keljetek föl, menjünk innét!”

Minden fejezet...
1 0