13
A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
(Mát 26,2; Márk 14,1; Luk 22,1)
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
(2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39)
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
(Ján 3,35;17,2; Mát 11,27;28,18)
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
(Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16)
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
(Ján 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12)
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
(Ján 13,10)
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
(Ján 6,64)
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
(Mát 26,52)
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
(Ján 11,49.50)
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
(Ján 15,20; Mát 10,24; Luk 6,40)
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
(Ján 13,23)
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
(Zsolt 41,10)
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
(Ján 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15)
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
(Mát 10,40; Luk 9,48)
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
(Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21)
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
(Ján 20,30)
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
(Ján 21,20)
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
(Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49)
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
(Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54)
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
(Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4)
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
(Ján 12,6)
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
(Ján 2,32)
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
(Márk 16,19; Luk 24,51)
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
(Luk 4,16.17)
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
(Ján 7,33;Ján 7,34;8,21)
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
(Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21)
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
(2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10)
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
(Ján 21,18.19)
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
(Bir 2,16;3,9)
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34)
14
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
(Mát 10,4; Márk 3,19)
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
(Mát 27,26; Márk 15,15)
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
(Ján 2,39;3,26;5,20;10,36)
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
(Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18)
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
(Luk 23,14-23; Ján 18,38)
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
(Ján 12,45)
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
(Ján 10,38;17,21;Ján 12,49)
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
(2Móz 23,16;34,22.5Móz;16,10)
Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
(Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5)
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
(Zsolt 16,10; Csel 2,27.31)
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
(1Kir 2,10; Csel 2,29)
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
(Ján 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7)
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
(Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25)
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
(Ján 17,21.23)
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
(Luk 23,32.33)
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
(Ján 7,16)
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
(Ján 13,26;Ján 18,6;28,28; Mát 8,10-12)
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
(Ján 15,26;16,7)
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
(Zsolt 22,19)
Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
(Ján,14 3.)
És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
(Ján 13,19)
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
(Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6)
De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
(Zsolt 69,22)