2811 Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. 22 A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránk szakadt eső és hideg elől. 33 Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de mikor a tűzre rakta, a hőség elől egy vipera kúszott elő és a kezére vetette magát. 44 Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngő állatot, ezt mondogatták egymásnak: „Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de az igazság nem hagyja életben.” 55 Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt. 66 Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Jó ideig vártak, de amikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten. 77 Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. 88 Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. 99 Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak. 1010 Nagy tiszteletben tartottak minket, s amikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak.