27
Az Úr ezt mondta Mózesnek:
„Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak,
egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüstsékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint.
A nő értéke 30 sékel.
Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre.
Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüstsékel, a lányé 3 ezüstsékel.
Hatvan évtől fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre. B) Állatok.
Ha a fogadalmat tevő nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s ő értékelje fel, de annak a lehetősége szerint, aki a fogadalmat tette.
Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják.
Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettő szent dologgá válik.
Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz,
ő pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az ő véleményéhez. C) Ház.
De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani.
Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni. D) Szántóföld.
De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz.
Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüstsékelt számítva egy köböl árpáért.
Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az előbbi módon kell fölbecsülni,
de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni.
Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá.
Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát.
A jubileumi évben a vevő köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átokesküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át.
Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem őseitől örökölt,
akkor a pap a jubileumi esztendőig hátralevő évek szerint számítsa ki az árát, ő meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot.
A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban.
A VISSZAVÁLTÁS SZABÁLYAI
A) Elsőszülöttek. Minden becslést a szentély sékelmértéke szerint kell megejteni, húsz gera ér egy sékelt. Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról, kecskéről van szó, az az Úré. B) A véglegesen felajánlott dolgok. De a tisztátalan állatot vissza lehet váltani, ha a becsértéket az ötödével megtoldja. Ha nem váltja vissza, el kell adni az állatot annyiért, amennyire értékelték. Amit az ember átokesküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átokesküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré. C) Tized. Ha valamely embert átokesküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia. A föld minden tizede: mind a szántóföld terméséből, mind a fák gyümölcséből az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog. Aki meg akarja váltani tizedének egy részét, toldja meg egyötödével az értékét. A szarvasmarha és a juh, kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt. Nem szabad kiválasztani a jót és a rosszat, s nem szabad cserélgetni. Ha megteszik, akkor az az állat is, és az is, amellyel kicserélték, szent dolog lesz, s nem lehet visszaváltani.” Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen Izrael fiaira vonatkozólag adott.(42.) EGY LEVITA PANASZA SZÁMŰZETÉSBEN
42 (A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!(43.)
43 Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!44 (43). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA
44 (A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt. Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!Előző nap Olvasási terv Következő nap