A halál.
41 Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.Az istentelenek sorsa
Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket. Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől! Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok. Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba. Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész. Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs. Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad.A szemérmesség
Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló. Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt. 42 De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna: a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled, elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között, a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés, az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni. Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed. Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt.Az apa gondja lányával
A lány az apjának – anélkül, hogy tudná – gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen. Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.Az asszonyok
Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság.II. ISTEN DICSŐSÉGE
Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.1. A TERMÉSZETBEN
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?A Nap.
43 Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.A Hold
És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.A csillagok
Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.A szivárvány
Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.A természet csodái
Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrjei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet. Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna. Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket. Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei. De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei. Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók. Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére. Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.Előző nap Olvasási terv Következő nap