1 Ó, halál! De keserű rád gondolni
annak, aki békében élvezi javait,
a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben,
aki még jóízűen tud enni!
Ó, halál! De kedves a végzésed
a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levőnek,
annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van,
aki bizalmatlan és reményvesztett!
5 Ne félj a haláltól, kiszabott végzetedtől,
gondolj azokra, akik előtted voltak és utánad következnek,
ez minden élőnek osztályrésze az Úrtól!
Miért ócsárlod tehát a Magasságbeli végzését?
Legyen bár az évekből tíz, vagy száz, sőt ezer:
az alvilágban nincs az életkor miatt szemrehányás.
Utálatos fajzattá lesz a gonoszok nemzetsége,
s akik az istentelenek házában járatosak!
A bűnösök gyermekeinek öröksége elenyészik,
és magzatukat gyalázat kíséri.
Az istentelen apa ellen panaszt emelnek gyermekei,
mert miatta vannak gyalázatban.
Jaj nektek, istentelen férfiak,
akik elhagytátok az Úrnak, a Magasságbelinek törvényét!
Ha születtetek is, átokra születtetek,
és ha meghaltok, átokban lesz részetek.
Mind, ami földből való, a földbe tér vissza,
ekként a gonoszok is átokból romlásba térnek.
Csak testüket siratják az emberek,
az istentelenek neve azonban elenyészik.
Gondod legyen a jó hírnévre,
mert az inkább megmarad neked,
mint ezer drága nagy kincs.
16 Néhány napig tart a kellemes élet,
a jó név pedig örökre megmarad!
Többet ér, aki palástolja ostobaságát,
mint az az ember, aki elrejti bölcsességét.
Mert láthatatlan kincs az elrejtett bölcsesség,
mi haszna hát az egyiknek vagy a másiknak?
Békében őrizzétek, fiaim, a rendet,
s azok miatt érezzetek szégyent, amit most szám említ,
mert nem mindig illő a restelkedés,
és nem minden szégyenkezés talál tetszésre.
Restelld a paráznaságot apád és anyád előtt,
a hazugságot fejedelem és hatalmas előtt,
a vétséget bíró és elöljáró előtt,
a törvényszegést a közösség és a nép előtt,
az igazságtalanságot társad és barátod előtt,
szállóhelyeden
24 a lopást,
a megfeledkezést az Istenre tett esküről és szerződésről,
a könyökölést étkezéskor, az adott és vett jó becsmérlését,
a hallgatást, ha köszöntenek, parázna nőre tekintést,
az arc elfordítását rokontól,
arcod elfordítását társadtól,
az illetmény elvevését és meg nem térítését,
szemed jártatását más férfi feleségén,
a leskelődést szolgálója után, és ágyának megközelítését,
a becsmérlő szavakat barátaid előtt,
és a szemrehányást, amikor adakozol.
1 Restelld továbbadni a hallott szót,
és feltárni a titkos beszédet,
akkor megvan benned a helyes szégyenérzés,
és tetszésre találsz minden ember előtt.
De kicsit se szégyelld a következőket,
és senki kedvéért ne vétkezzél:
a Magasságbeli törvényét és rendelkezését,
az igazságosságot, hogy felmentsd a gonoszt,
az elszámolást társakkal és utasokkal,
az osztozkodást barátaiddal az örökségen,
a pontosságot mérlegben és súlyban,
a keresetet, legyen az sok vagy kevés,
a hasznot adásnál-vevésnél,
a gyermekek gyakori fenyítését,
s a rossz rabszolga hátának véresre verését.
Hitvány asszony mellett helyén való a pecsét,
és ahol sok a kéz, tarts mindent zár alatt.
Amit átadsz, számláld és mérd meg,
jegyezz fel minden kiadást és bevételt!
Ne restelld rendreutasítani a balgát és az ostobát,
az öreget, akit ifjak is elítélnek,
akkor jó nevelésű leszel mindenben,
és elismerést aratsz minden élő szemében!
9 Olyan kincs a leány,
amely anyjának álmatlanságot okoz,
és elűzi az álmát a miatta való aggodalom,
hogy lánysorsban meg ne öregedjék,
ha pedig férjnél van, meg ne gyűlöltesse magát;
hogy meg ne rontsák szüzességében,
és teherbe ne essen az apai házban;
hogy félre ne lépjen férjes állapotában,
és magtalan se maradjon.
A könnyelmű leányt őrizd gondosan,
hogy szégyenbe ne hozzon az ellenségek előtt
a város megszólása és a nép szóbeszéde miatt,
és gyalázatodra ne legyen a nép sokasága előtt.
Ne nézd senkinek szépségét,
és ne időzz asszonyok között,
mert a ruhából jön elő a moly,
s az asszonyból a férfi rosszasága.
Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél,
az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.
A TERMÉSZET ÉS A TÖRTÉNELEM ISTENÉNEK DICSÉRETE: 42,15-50,24
A Teremtő dicsérete
15 Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről,
és hadd hirdessem azt, amit láttam!
Az Úr szava által lettek az ő alkotásai.
Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget,
úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása.
Nemde az Úr a szentek által
hirdeti minden csodatettét?
A mindenható Úr erőt adott nekik,
hogy megállhassanak dicsősége előtt!
Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét,
átlát az ő furfangjukon,
mert az Úr minden tudás birtokában van,
és látja az idők jelét,
tudtul adja a múltat és a jövendőt,
és fölfedi a titkok leplét.
Egy gondolat sem kerüli el figyelmét,
s egy szó sincs rejtve előtte.
Ékessé tette bölcsessége remekműveit,
aki öröktől fogva örökké van.
Nincs ahhoz sem hozzátenni,
sem attól elvenni való,
és nem szorul ő senki tanácsára.
Mily gyönyörű minden műve,
pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!
Mindezek élnek és örökké megmaradnak,
és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki,
mind különböznek, egyik a másiktól,
és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.
Biztosította mindegyik jóságát,
– ki győzne betelni dicsősége látásával?
1 Dísze az égbolt a magasban;
az ég szépségének látványa milyen dicső!
A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti,
hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!
Perzseli délben a földet,
ki tudja hőségét elviselni?
Izzó tüzelővel megtelt kemencénél
háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket,
tüzes sugarakat lövell,
és fényben úszva megvakítja a szemet.
Nagy az Úr, aki azt alkotta,
az ő parancsára siet pályáján.
6 A hold is mindenkor a maga idejében
mutatja az időt, és jel örök időkre.
A hold jelzi az ünnepnapot,
világító az, amely telte után megfogyatkozik,
– az ő neve szerint van a hónap –
majd csodás módon növekszik töltéig.
9 Magasságbeli harci fegyver az,
amely dicsőn ragyog az égbolton.
Az ég dísze a csillagok pompája,
beragyogja velük az Úr a világot a magasból.
A Szent szavára rendben állnak,
és nem lankadnak őrhelyükön.
Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját,
mert igen gyönyörű az a pompájában,
átfogja az eget nagyszerű ívével,
a Magasságbeli keze feszítette ki.
14 Parancsa által sietteti a havat,
és szaporán küldi el ítélete villámait,
ezért nyílnak meg a tárházak,
és repülnek ki a felhők, mint a madarak.
Fölségében helyezte el a felhőket,
és tördeli össze a jégeső szemeit.
Megrendülnek a hegyek tekintetétől,
és akarata szerint fúj a déli szél,
mennydörgésének szava felriasztja a földet,
s az északi vihar, a szelek összecsapása.
Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat,
s az leereszkedik, mint a szálló sáska.
Csodálja a szem fehér színének szépségét,
és elámul a szív a hullásától.
Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre,
s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.
Fúj a hideg északi szél,
mire kristállyá fagy a víz színe,
bevon minden állóvizet,
és mintegy páncéllal borítja a tavat.
Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát,
és mint a tűz, elégeti a zöldet.
Gyógyulás minderre a felhők csepegése,
a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.
Szavára eláll a szél,
akaratával csendesítette le a világtengert,
és helyezte el benne az Úr a szigeteket.
Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről,
ha hallunk róluk, szinte elámulunk.
Nagyszerű csodadolgok vannak benne:
állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai,
iszonyatos teremtmények!
Általa ér az út sikeres véghez,
és szava rendez el mindent.
Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen.
A beszéd vége pedig: ő van mindenben!
Ha dicsőítjük, meddig jutunk el?
Hisz ő hatalmasabb minden művénél!
Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas,
csodálatos az ő ereje!
Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik,
mert ő még többre méltó,
és csodálatos az ő fensége!
Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok,
mert nagyobb minden dicséretnél!
Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre,
ne lankadjatok, mert el nem éritek!
Ki látta őt, hogy le tudná írni,
és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van?
Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb,
mert keveset láttunk műveiből.
Mindezt azonban az Úr alkotta,
és bölcsességet adott a jámboroknak.
Jegyzetek
41,1 A bölcs bátran szembenéz a halállal.
41,5 A tisztességtelen ember a gyermekei jövőjét is beárnyékolja. Hogyan őrizhetnék akkor gyermekei az ő emlékét?
41,16 Sírák fia egészséges önbizalomra és büszkeségre buzdít.
41,24 A görög-római szokás (fekve és a bal könyékre támaszkodva enni) a zsidók közt illetlenségnek számított.
42,1 Az igazságért kiállni, a kereskedő csalásaival szemben felszólalni nem szégyen.
42,9 A lányos apa legfőbb feladata megőrizni a lányát a félrelépésektől.
42,15 Sírák fia könyvének utolsó egységét himnusz vezeti be a teremtő Isten nagyságáról.
42,15 Isten a szavával alkotta a mindenséget, jónak teremtette, ám az ember képtelen átlátni minden dolog értelmét.
43,1 A napot (hímnemű szó) hős harcoshoz hasonlítja a költemény.
43,6 Sírák fia idejében a Hold hónapjait követte a zsidó naptár. A hónapok újholdkor kezdődtek, a Húsvétot (Pászka) és a Sátoros ünnepet holdtöltekor ülték.
43,9 „Harci fegyver” vagy: szekér. Feltehetően a felhőkön mintegy csónakként úszó Holdat jelöli a kifejezés.
43,14 Korabeli elképzelés szerint Isten a természet erőit kamrákban tárolja.