2. A NAGY MEGÚJULÁS HISZKIJA IDEJÉBEN
Hiszkija trónra lépése.
29 Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt. Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette.A templom megtisztítása.
Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket. Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen. Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből! Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki. Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében. Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink. Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját. Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot és illatáldozatot mutassatok be előtte.” Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joach, Zimna fia és Éden, Joach fia; Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja; Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel. Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot. Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították. Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme, ott vannak az Úr oltára előtt.”A templom újraszentelése.
Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a templomba. Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték. Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő és a bűnért való áldozat. A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által. Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal. Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani. Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött. Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak. Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték. A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt. Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok. Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat, a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje. Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.A pászka-ünnep előkészítése.
30 Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani. A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendő pap nem tartott megszentelődést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe. A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak. Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az előírásnak megfelelően tartották meg. A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: „Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől. Ezért pusztulni hagyta őket, ahogy magatok is láthatjátok. Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tőletek izzó haragja. Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik előtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tőletek, ha visszatértek hozzá.” A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták őket. De azért Áserből, Manasszéből és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe. Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének.A pászka-ünnep.
A második hónapban igen sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg. Az első dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levő oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították. Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba. Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezéből átvett vért. Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak. A nép jó része ugyanis, főleg az Efraimból, Manasszéből, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az előírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: „Jóságos Urunk bocsásson meg mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban.” Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek. Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át, nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erővel zengték az Úr dicséretét. Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitához, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének. Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg. Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában. Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben. Végül a Lévi törzséből való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az ő szentséges lakóhelyére az égbe.A bálványozás megszüntetése.
31 Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.Az istentisztelet rendezése.
Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is. A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja. Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be. Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét. Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől. Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek, hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat. Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, kötelességük és beosztásuk szerint. A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni. Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket. Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.Előző nap Olvasási terv Következő nap