2. A NAGY MEGÚJULÁS HISZKIJA IDEJÉBEN
Hiszkija trónra lépése.
29 Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt. Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette.A templom megtisztítása.
Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket. Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen. Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből! Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki. Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében. Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink. Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját. Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot és illatáldozatot mutassatok be előtte.” Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joach, Zimna fia és Éden, Joach fia; Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja; Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel. Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot. Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították. Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme, ott vannak az Úr oltára előtt.”A templom újraszentelése.
Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a templomba. Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték. Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő és a bűnért való áldozat. A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által. Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal. Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani. Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött. Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak. Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték. A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt. Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok. Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat, a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje. Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.
Minden fejezet...