III. A TEMPLOMÉPÍTÉS ELŐZMÉNYEI
A népszámlálás.
21 A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: „Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát.” De Joáb ellene vetette: „Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?” De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe. Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt. Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.A pestis és a megbocsátás.
Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt. Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.” Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez: „Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz, hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.” Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.” Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből. Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt. Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklőruhába öltözött vének arcra borultak, Dávid pedig így beszélt Istenhez: „Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd.”Az oltár felállítása.
Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.” Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment. Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva, amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt. Dávid így szólt Ornanhoz: „Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás.” Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.” Dávid így válaszolt Ornannak: „Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül.” Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz aranysékelt. Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára. Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe. Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot. Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt. Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától. 22 Ekkor mondta Dávid: „Ez az Úrnak, az Istennek a háza és ez Izrael számára az égőáldozat oltára.”A templomépítés előkészületei.
Dávid parancsot adott, hogy hívják össze az idegeneket, akik Izrael földjén éltek. Megtette őket kőfaragónak, hogy szegletköveket faragjanak az Isten házának építéséhez. Dávid nagy mennyiségű vasról is gondoskodott szegnek és sarokvasnak a kapuszárnyakhoz, valamint annyi bronzról, hogy nem lehetett megmérni, s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidóniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak. Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem. Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, azután hívatta a fiát, Salamont és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Dávid ezt mondta Salamonnak, „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját. Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét. Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj! Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá és legyen veled az Úr.” Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: „Az Isten, az Úr, nemde veletek volt és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket. Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építtek.”A leviták beosztása és feladatai.
23 Amikor Dávid megöregedett és elege volt az életből, a fiát, Salamont, Izrael királyává tette. Egybegyűjtötte Izrael tisztségviselőit, a papokat és a levitákat. A levitákat harminc évtől fölfelé számba vették. Személyenként megszámolva 38 000-et tettek ki. Ezek közül az Úr házánál végzendő munkálatok vezetésére 24 000-et szemeltek ki, 6 000-en hivatalnokok és bírák lettek, 4000-en kapuőrök és 4000-en az Urat dicsőítették olyan hangszerekkel, amelyeket Dávid készíttetett. Dávid Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári után osztályokba sorolta őket. A gersonitákhoz tartoztak: Ladan és Simi. Ladan fiai: Jechiel, a fő, Szetam és Joel, hárman. Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei. Simi fiai: Jachat, Ziza, Jeus és Beria. Ezek Simi fiai, négyen. Jachat lett a fő, Ziza a második, Jeusnak és Beriának nem volt sok gyermekük, így ők egy családot, egy hivatali osztályt alkottak. Kehát fiai: Amram, Jichar, Hebron és Uziel, négyen. Amram fiai: Áron és Mózes. Áront kiválasztották, hogy a szent dolgokat megszentelje. Neki és fiainak kellett mindenkor bemutatniuk az illatáldozatot az Úrnak, őt szolgálni és nevét áldani. Mózes az Isten embere volt, és fiait Lévi törzséhez számították. Mózes fiai: Gerson, és Eliezer. Gerson fia: Sebuel, a fő. Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt. Jicchar fia: Selomit, a fő. Hebron fiai: Jerijahu volt az első, Amarja a második, Jachaziel a harmadik, Jekameam a negyedik. Uziel fiai: Micha, az első és Jiszchija, a második. Merári fiai: Machli és Musi. Machli fiai: Eleazár és Kis. Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez. Musi fiai: Machli, Eder és Jeremot, hárman. Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők és azok, akiket név szerint számba vettek, akik húsz évtől fölfelé az Úr templomában szolgálatot teljesítettek. Dávid így szólt: „Az Úr, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és minden időkre lakást vett Jeruzsálemben. A levitáknak nem kell többé hordozniuk a hajlékot és a hozzá tartozó fölszerelést.” Dávid utolsó rendelkezése szerint Lévi fiait húsz évtől fölfelé kellett számba venni. Áron fiainak segítségére rendelte őket, hogy gondoskodjanak az Úr házáról, az udvarokról és helyiségekről, az egész szentély tisztán tartásáról nekik kellett szolgálatot teljesíteniük Isten templomában. Az ő feladatuk volt, hogy gondoskodjanak a kitett kenyerekről, továbbá az ételáldozathoz, a kovásztalan kenyerekhez, a serpenyőben készített és kevert lepényekhez szükséges lisztről, végül az összes űr és hosszmértékről. Minden reggel oda kellett állniuk, hogy áldják és dicsőítsék az Urat, s ugyanezt tették este is, továbbá szombaton, újholdkor és ünnepnapon az égőáldozat bemutatásakor, a törvényben előírt számuk szerint. Ez az állandó hivataluk az Úr előtt. Ők látták el a szolgálatot a megnyilatkozás sátora és a szentély körül, s ők segítették testvéreiket, Áron fiait az Úr házában való szolgálatukban.A papok osztályai.
24 Áron fiainak is megvolt a beosztásuk. Áron fiai: Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár. Nadab és Abihu atyjuk szeme láttára haltak meg, nekik nem voltak fiaik. Ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot. Dávid Eleazár fiai közül Cádokkal és Itamár fiai közül Achimelekkel együtt hivataluknak megfelelően osztotta be őket szolgálatukba. Eleazár fiai között több volt a családfő, mint Itamár fiai között, ezért Eleazár fiainak családfőiből tizenhat osztályt csináltak, Itamár fiainak családfőiből pedig nyolcat. De ezeket is, azokat is sorshúzás útján osztották be, hiszen fölszentelt tisztségviselőkről, Istennek a hivatalnokairól volt szó mind Eleazár, mind Itamár fiai esetében. Az egyik levita, Semaja, Netánael fia, az írnok írta össze őket a királynak, a főembereknek, Cádoknak, Achimeleknek, Ebjatár fiának, továbbá a papok és leviták családfőinek jelenlétében. Felváltva húztak sorsot Eleazár fiainak minden családjára. Az első sorsvetés Jehojaribra esett, a második Jedajára, a harmadik Harimra, a negyedik Szeorimra, az ötödik Malkijára, a hatodik Mijaminra, a hetedik Hakkocra, a nyolcadik Abijára, a kilencedik Jesuára, a tizedik Sekanjára, a tizenegyedik Eliasibra, a tizenkettedik Jakimra, a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jesebabra, a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre, a tizenhetedik Hezirre, a tizennyolcadik Happiceszre, a tizenkilencedik Petachjára, a huszadik Jecheszkelre, a huszonegyedik Jakinra, a huszonkettedik Gamulra, a huszonharmadik Delajahura, a huszonnegyedik Maazjahu. Ezek a hivatali osztályaik a szolgálat szerint, ahogy kötelesek belépni az Úr házába az atyjuktól, Árontól kapott utasításnak megfelelően, amelyet neki Izrael Istene, az Úr adott. Lévi többi fiai közül: Amram fiai közül Subael, Subael fiai közül Jechdejahu: Rechabjahutól, Rechabjahu fiai közül Iszchija, az első; a jicchariták közül Selomot, Selomot fiai közül Jachat; Hebron fiai közül Jerija, az első, Amarjahu a második, Jachaziel, a harmadik, Jekameám, a negyedik. Uriel fia: Micha. Micha fiai közül: Samir, Micha testvére, Jiszchija. Jiszchija fiai közül Zecharjahu. Merári fiai: Machli és Musi. Fiának, Jaazijahunak a fiai: Merári fiának, Jaazijahunak a fiai: Sochám, Zachur és Ibri. Machlitól: Eleazár, akinek nem voltak fiai. Kistől Kis fia: Jerachmeel. Musi fiai: Machli, Eder és Jerimot. Ezek a leviták fiai családjaik szerint. Ők is, miként testvéreik, Áron fiai, Dávid királynak, Cádoknak és Achimeleknek, a papok és leviták családfőinek a jelenlétében vetettek sorsot: a jelentősebb családok is, egyszerűbb testvéreik is.Előző nap Olvasási terv Következő nap