Kis türelmet
A nép jelképes fogságba hurcolása.
12 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára. A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: „Mit csinálsz?” Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él. Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – segítőit és seregét –, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr. Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd, és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják. A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr.
Népi mondások.
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra. Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik. Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában. Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom – mondja az Úr, az Isten. Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, Izrael háza így beszél: „A látomás, amit ez lát, csak távoli időre vonatkozik, csak távoli jövőről jövendöl.” Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik – mondja az Úr, az Isten.
A hamis próféták és prófétanők ellen.
13 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten.
A hamis prófétaasszonyok.
Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Jövendölés a bálványimádás ellen.
14 Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém. Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek? Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bűnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére, hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tőlem. Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektől. Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tőlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bűnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek. Az ilyen embernek ellene fordulok, intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népemből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből. Majd viselik bűnük terhét, aki kérdez, a saját bűnét, s a próféta is a maga bűnét. Így Izrael háza nem távolodik el többé tőlem, és nem szennyezi be magát többé bűneivel. Ők a népem lesznek, én meg az Istenük leszek – mondja az Úr, az Isten.
A személyes felelősség.
Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot, ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg – mondja az Úr. Ha vadállatokat szabadítanék az országra, és elnéptelenedne s pusztasággá válna, úgyhogy senki sem merne rajta a vadállatok miatt átmenni, ha ebben az országban ott volna ez a három férfi – amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten –, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg, az ország pedig elpusztulna. Ha kardot szabadítanék erre az országra és azt mondanám: a kard járja be ezt az országot, és kipusztítanék benne embert és állatot, ha ez a három ember ott volna ebben az országban – amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten –, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg. Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ki ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot, ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób – amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten –, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Ha elküldöm Jeruzsálem ellen négy félelmetes büntetésemet, a kardot, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot, egy maradék túléli ezt, s kivezetik fiaikat és lányaikat. Ezek elmennek majd hozzátok, hogy lássátok útjaikat és tetteiket, és megvigasztalódjatok a csapások miatt, amikkel Jeruzsálemet sújtottam, s azok miatt, amiket ellene tettem. Ezek majd megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok útjaikat és tetteiket, és belátjátok, hogy nem hiába tettem, amiket ellene tettem – mondja az Úr, az Isten.
Példabeszéd a szőlőről.
15 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben? Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? Készítenek-e belőle karót, hogy bármit is ráakasszanak? Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tűz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják? Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tűz belekapott és megemésztette. Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdő fái közül a szőlővesszőt tűzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is. Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tűzből, de a tűz megemészti őket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat. Az országot pusztasággá teszem, mert hűtlenek lettek hozzám – mondja az Úr, az Isten.

Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0