Újabb jelképes cselekedetek: 12,1-20
A költözés 12 1Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez! Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez! Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik. A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki; a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.«Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’ Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára. Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. 12A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot. Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg. Mindazokat pedig, akik körülötte vannak: a testőrségét és a seregeit szétszórom a szél minden irányába és kardot rántok rájuk. S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba. De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
Kenyér és víz Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, kenyeredet remegéssel edd, és a vizedet is sietve és bánatosan igyad. Ezt mondd az ország népének: Így szól az Úr Isten azokhoz, akik Jeruzsálemben, Izrael földjén laknak: Kenyerüket majd aggodalommal eszik és vizüket rémülettel isszák, mert a népes ország pusztává lesz mindazok gonoszsága miatt, akik rajta laknak. A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Fenyegetések és figyelmeztetések: 12,21-23,49
A hazug látomások ellen 21Az Úr azután ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mi az a szóbeszéd köztetek Izrael földjén, hogy így szólnak: ‘Hosszúra nyúlnak a napok és semmis lesz minden látomás!’ Mondd tehát nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, és nem mondjátok azt majd többé Izrael-szerte. Mondd nekik, hogy közel vannak a napok, és minden látomás megvalósul. Mert nem lesz többé semmiféle hazug látomás, sem csalárd jóslás Izrael fiai között. Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt« – mondja az Úr Isten.Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, íme, Izrael háza így szól: ‘Sok napra szól az a látomás, amelyet ez a próféta lát, és hosszú időkre jövendöl!’ Mondd ezért nekik: Így szól az Úr Isten: Semmiféle beszédem sem késik tovább; az ige, amelyet kimondok, beteljesedik« – mondja az Úr Isten.
A hamis próféták ellen 13 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, akik jósolnak, és mondd azoknak, akik a saját szívükből jósolnak: Halljátok az Úr igéjét! Így szól az Úr Isten: Jaj az oktalan prófétáknak, akik a saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok voltak a te prófétáid, Izrael! Nem léptetek a résbe, sem falat nem emeltetek Izrael háza számára, hogy helytálljatok a harcban az Úr napján. Hiúságokat látnak és hazugságot jövendölnek, s azt mondják: Így szól az Úr – holott az Úr nem küldte őket; és azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik. Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem!
Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. – 9S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten, hisz megcsalták népemet, amikor így szóltak: Békesség! – holott nincsen békesség! Ha ő falat épített, azok sárral tapasztották azt be szalma nélkül. Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart. S íme, amikor összedől a fal, vajon nem mondják-e majd nektek: Hol a malter, amellyel tapasztottatok? Ezért így szól az Úr Isten: Förgeteget küldök méltatlankodásomban és heves záport bosszúságomban, és nagy jégesőt haragomban a végpusztulásra. Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Kitöltöm majd méltatlankodásomat a falon, és azokon, akik azt kötőanyag nélkül tapasztják be, és azt mondom nektek: Nincsen többé fal, és nincsenek többé, akik tapasztották, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről prófétálnak és számára a békesség látomását látják, holott nincsen békesség – mondja az Úr Isten. –
17Te pedig, emberfia, fordítsd arcodat néped leányai ellen, akik saját szívükből jósolnak, jövendölj ellenük és mondd: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden kéz könyökére és leplet készítenek mindenféle korúak fejére, hogy megejtsék a lelkeket; és noha megejtették népem lelkét, életet ígérnek lelküknek! Megszentségtelenítettek engem népem előtt egy marék árpáért és egy darab kenyérért, hogy megöljék azokat, akiknek nem kellene meghalniuk, és életet ígérnek azoknak, akik nem maradnak életben; mert hazudnak népemnek, amely hisz a hazugságoknak.
Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek. Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen. Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
A bálványimádók ellen 14 1Akkor férfiak jöttek hozzám Izrael vénei közül és leültek előttem. Az Úr pedig ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, ezek a férfiak szívükben hordozzák tisztátalanságukat, és gonoszságuk botrányát arcuk elé állítják; vajon adjak-e választ nekik kérdésükre? Ezért szólj hozzájuk és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izrael házából minden ember, aki a tisztátalanságát szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy és általa megkérdez engem: én, az Úr, tisztátalanságainak sokasága szerint felelek majd neki, hogy kelepcébe jusson Izrael háza a saját szíve miatt, amellyel tőlem elpártoltak valamennyi bálványuk miatt.
Mondd ezért Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, távozzatok el bálványaitoktól, és minden tisztátalanságotoktól fordítsátok el arcotokat! Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki! Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből. Akkor majd viselik saját gonoszságukat: amilyen a gonoszsága a kérdezőnek, olyan lesz a gonoszsága a prófétának is, hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké«, mondja a seregek Ura.
Isten visszavonhatatlan ítélete 12Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy hitszegést követ el, kinyújtom ellene kezemet és összetöröm kenyerének botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot egyaránt. 14S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura. És ha dühödt vadállatokat bocsátanék az országra, hogy elpusztítsam, és úttalanná lenne az, mert nem volna, aki átmenne a vadállatok miatt, még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne. Vagy ha kardot bocsátanék arra az országra és azt mondanám a kardnak: Járd be az országot; és kiirtanék belőle embert és állatot, és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg. S ha még döghalált is bocsátanék arra az országra és kiönteném rá bosszúságomat vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.
Mert így szól az Úr Isten: Még ha négy rettenetes ítéletemet: a kardot, az éhínséget, a dühödt vadállatokat és a döghalált bocsátom is Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, mégis maradnak benne, akik megmenekülnek, akik kivezethetik fiaikat és leányaikat. Íme, ezek majd hozzátok jönnek, és ti látjátok majd útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött, amelyet Jeruzsálemre bocsátottam, mindazok fölött, amiket ráhoztam. Ők megvigasztalnak majd titeket, amikor látjátok útjaikat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit vele cselekedtem« – mondja az Úr Isten.
Jeruzsálem, az értéktelen szőlőtő 15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
»Emberfia, különb-e valamivel a szőlőtőke fája a többi fánál,
a venyige, mely az erdő fái között van?
Vajon vesznek-e belőle fát,
hogy valami tárgyat készítsenek?
Vagy csinálnak-e belőle cöveket,
hogy rajta bármilyen holmi függjön?
Íme, a tűznek adják eledelül!
S ha mindkét végét megemésztette a tűz,
és közepe is hamuvá lett,
vajon alkalmas lesz-e bármire is?
Még amikor ép volt is,
akkor sem lehetett belőle csinálni semmit sem;
mennyivel kevésbé lehet belőle csinálni valamit,
amikor a tűz megemésztette és megégette?
Ezért így szól az Úr Isten:
amint a szőlővesszőt az erdő fái közül
tűznek adtam át, hogy az megeméssze,
úgy adom át majd Jeruzsálem lakóit:
7 ellenük fordítom arcomat;
kimenekülnek a tűzből,
de a tűz emészti meg majd őket.
S ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr,
amikor arcomat ellenük fordítom,
Az országot úttalan pusztasággá teszem,
mert lázadók voltak«
– mondja az Úr Isten.
Jegyzetek
12,1 Cidkija menekülésének (2Kir 25,4-7) és a nép elhurcolásának képei keverednek a jelképes cselekedetben.
12,12 Cidkija sorsa.
12,21 A próféta válasza a kételkedőknek.
13,9 Bármit szólt a nép, a hamis próféták megerősítették („sarat tapasztottak rá”), anélkül hogy a kijelentés alapjára rákérdeztek volna.
13,17 Ezekiel szavai a jósnők ellen, akik mágikus eszközöket is alkalmaztak. Az emberek csuklójára ráolvasó szövegeket kötöttek, és csodaérméket tettek a kendőjük alá, hogy mások lelke fölött hatalmat nyerjenek.
14,1 A vének fél szívükkel a bálványokhoz ragaszkodtak, ezért Isten nem méltatja őket válaszra.
14,12 A saját bűnéért mindenki maga megbűnhődik, az ősök érdemeire nem hivatkozhat.
14,14 Szerepel az ugariti szövegekben egy Dániel nevű uralkodó, az igazságos király megtestesítője. A három megkímélt igaz egyike sem zsidó.
15,7 Aki megmenekült az első ostromban, az sem fogja elkerülni az ítéletet.