Ezekiel könyve
BEVEZETÉS
1 A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. A hónap ötödik napján – Jojachin király száműzetésének 5. esztendejében – az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett.Az Úr dicsőségének látomása. Ott fölöttem volt az Úr keze.
Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk – mind a négyüké – négy irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek. Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahova a lélek irányította őket, oda mentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte. Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.Látomás a könyvtekercsről.
2 Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.” Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám. Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig. Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázongó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük. Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.” 3 Így szólt hozzám: „Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához.” Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset, és azt mondta nekem: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked.” Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Akkor ezt mondta nekem: „Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat! Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához. Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk. Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, s ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!” Aztán ezt mondta nekem: „Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel, és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják.” Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: „Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!” Hallani lehetett az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, a mellettük levő kerekek zaját és a nagy morajt. Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett. Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett száműzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.A próféta felelőssége.
Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet. Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt – az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki –, de a vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.”I. JERUZSÁLEM OSTROMA ELŐTT
A próféta némasága.
Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): „Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád.” Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsőségében; ahhoz hasonló volt a dicsősége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön. Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: „Menj, és zárkózzál be házadba! Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni. A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni őket, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez.”Jeruzsálem jelképes ostroma.
4 Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet. Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal. Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára. Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket. Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: háromszázkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit. S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád. Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene! Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik. Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel – háromszázkilencven napig – ebből egyél. S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre. Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál. A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket.” Erre így szóltam: „Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba.” Az Úr erre azt mondta: „Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet.” Majd így szólt hozzám: „Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet. Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt.”Előző nap Olvasási terv Következő nap