3. AZ ARÁM HÁBORÚK
Szamária ostroma.
20 Arám királya, Benhadad összegyűjtötte egész seregét – harminckét király volt vele szövetségben, lóval, harci szekérrel fölszerelve –, felvonult, körülzárta Szamáriát, és ostrom alá fogta. Aztán követeket küldött Achábhoz, Izrael királyához, hogy jelentsék neki: „Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod.” Izrael királya ezt a választ adta: „Amint mondod, uram és királyom, a tied vagyok, s mindenem, amim csak van.” De a követek visszatértek és jelentették: „Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid. Igen, holnap ez idő tájt elküldöm embereimet, kutassák át a palotádat és szolgáid házát, s ami megtetszik nekik, fogják és hozzák el.” Erre Izrael királya összehívta az ország véneit és így szólt: „Most aztán világosan láthatjátok, hogy gonosz szándék vezeti, mert hisz elküldött asszonyaimért és gyermekeimért is, jóllehet nem tagadtam meg tőle ezüstömet és aranyomat.” A vének is, a nép is mind azt felelte neki: „Ezt nem engedheted, ebbe nem egyezhetsz bele.” Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: „Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget.” A követek elmentek és jelentették. Benhadad erre ezt az üzenetet küldte: „Az istenek ezt tegyék velem, s ráadásul még azt is, ha Szamária romjaiból a nyomomban haladó egész hadinépnek jut egy marékra való.” Izrael királya azonban így felelt neki: „Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné.” Amikor (Benhadad) ezt meghallotta – épp dőzsölt a királyokkal a lombsátrakban –, kiadta embereinek a parancsot: „Az állásaitokba!” És felsorakoztak, hogy rohamot indítsanak a város ellen.Izrael fiainak győzelme.
Egyszer csak próféta járult Izrael királya, Acháb elé, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr: Látod ezt a hatalmas sereget? Nos, még ma kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok.” Acháb megkérdezte: „Ki által?” Azt felelte: „Azt mondja az Úr: a helytartók legényei által!” (Acháb tovább) kérdezte: „Ki kezdje meg a harcot?” Azt mondta: „Te.” (Acháb) tehát számba vette a helytartók legényeit – kétszázharmincketten voltak. Aztán számba vette az egész hadinépet, Izrael fiait mind, hétezer férfit. Déltájban kivonultak. Benhadad a részegségig leitta magát a lombsátrakban, ő és a harminckét király, a szövetségesei. Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: „Szamáriából emberek vonulnak ki.” Azt mondta: „Ha békés szándékkal vonulnak ki, fogjátok el élve őket; s ha harcba szállni vonulnak ki, (akkor is) élve fogjátok el őket!” De amikor kivonultak, mármint a helytartók legényei és a nyomukban haladó sereg, egyik is, másik is legyőzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözőbe vették őket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon. Végül Izrael királya is kivonult, zsákmányul ejtette a lovakat és szekereket, és súlyos csapást mért Arámra.A közben történtek.
A próféta Izrael királya elé lépett és azt mondta neki: „Menj, fegyverkezz föl és fontold meg jól, mi a teendőd, mert egy esztendő elteltével Arám királya (újra) felvonul ellened.” Arám királyához pedig így szóltak szolgái: „Istenük hegynek Istene, azért győztek le bennünket. Ha sík területen harcolunk, mi győzzük le őket. Tedd hát a következőt: Távolítsd el a királyokat székhelyükről és tégy helytartókat a helyükre. Magad pedig gyűjts egy ugyanolyan erős sereget, mint amilyen elveszett sereged volt, meg ugyanolyan lovakat és ugyanolyan harci szekereket is, mint amilyenek a régiek voltak. Aztán majd sík területen szállunk velük harcba és legyőzzük őket.” Hallgatott a tanácsukra, s úgy is tett.Győzelem Afeknél.
Mihelyt eltelt az esztendő, Benhadad számba vette Arámot és Afek ellen vonult, hogy harcba szálljon Izraellel. Izrael fiait is számba vették és ők is felvonultak. Izrael fiai velük szemben ütöttek tábort, mint két kis kecskenyáj, míg az arámok az egész földet ellepték. Akkor előlépett Isten egy embere és azt mondta Izrael királyának: „Ezt mondja az Úr: Mivel Arám azt állítja, hogy az Úr hegynek Istene, nem síkságnak Istene, azért ezt az egész töméntelen sereget a kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok.” Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdődött a csata, és Izrael fiai legyőzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt. Amikor az életben maradtak Afek városába menekültek, a város falai ráomlottak az életben maradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba futott, és egyik helységből a másikba menekült. Szolgái ezért így szóltak hozzá: „Nézd, úgy hallottuk, hogy Izrael házának királyai könyörületes királyok. Ezért kössünk zsákot a derekunkra, és kötelet a fejünkre, aztán menjünk el Izrael királyához. Talán meghagyja életedet.” Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: „Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!” Azt felelte: „Hát él még? Hiszen testvérem!” Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: „Csakugyan, Benhadad a testvéred!” Így válaszolt: „Menjetek, hozzátok ide!” Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába. (Benhadad) erre azt mondta neki: „Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamáriában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon.” Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte.A próféta elítéli Achábot.
Az egyik prófétatanítvány az Úr parancsára így szólt társához: „Verj meg!” Az nem akarta megverni. Erre azt mondta neki: „Mivel nem hallgattál az Úr szavára, lám, széttép az oroszlán, mihelyt elmégy innét.” És mihelyt elment, megtámadta egy oroszlán és megölte. Most egy másikhoz fordult és így szólt: „Verj meg!” Az véresre verte. Erre a próféta elment és útját állta a királynak, de előbb kötést tett a szemére, hogy ne lehessen fölismerni. Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: „Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Őrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüsttalentumot. De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltűnt.” Izrael királya ezt mondta neki: „Magad mondtad ki ítéletedet.” Erre gyorsan letépte szeméről a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát. Az ezt mondta neki: „Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért.” Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamáriába.4. NABOT SZŐLEJE
Nabot vonakodása.
21 Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamária királyának a palotája mellett. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!”Acháb és Izebel.
Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?” „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.”Nabot meggyilkolása.
Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé. Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!” S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.” Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette.Illés Isten büntetését helyezi kilátásba.
Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamáriában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam” – felelte. „Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben. Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bűnbe vitted Izraelt. [Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.] Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka.” Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte. Egészen gyalázatos dolgot művelt, amikor a bálványokhoz szegődött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elűzött Izrael elől.Acháb megbánja bűnét.
Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklőruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.”5. ÚJABB ARÁM HÁBORÚ
Acháb hadat vezet Ramot ellen.
22 Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből.” Majd Jehosafáthoz fordult: „Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?” Jehosafát azt felelte Izrael királyának: „Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid.”Az álpróféták győzelmet jövendölnek.
Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: „Kérj előbb útmutatást az Úrtól!” Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?” Ezt a választ adták: „Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!” Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?” „Van itt egy – válaszolta Izrael királya Jehosafátnak –, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimla fia, Michajehu.” Jehosafát azonban megjegyezte: „Ne beszéljen így a király!” Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: „Hozd ide gyorsan Jimla fiát, Michajehut!” Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamária kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. „Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teljes pusztulásig!” S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: „Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!”Michajehu vereséget jövendöl.
A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: „Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezők a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az ő szavukkal: Jövendölj jót!” Michajehu azonban azt felelte: „Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.” Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?” Azt válaszolta: „Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!” A király azonban megkérdezte: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?” Erre megszólalt: „Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!” Izrael királya Jehosafáthoz fordult: „Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?” De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan? Elmegyek – felelte –, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg! S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el.” Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: „Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?” Michajehu azt felelte: „Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységből helységbe futsz, hogy elrejtőzz.” Izrael királya erre megparancsolta: „Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához, aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!” Michajehu azonban így szólt: „Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam.”Acháb halála Ramotnál.
Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: „Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét.” Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt. Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: „Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!” Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott. Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: „Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: „Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! A király halott!” Szamáriába mentek és Szamáriában temették el a királyt. Amikor Szamária tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és parázna nők mosakodtak benne, az Úr szava szerint.6. ACHÁB HALÁLA UTÁN
Acháb uralmának vége.
Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerősített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.Jehosafát uralma Júdában (870–848).
Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében. De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken. Jehosafát békében élt Izrael királyával. Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak. Edomban nem volt király, és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ecjon-Geberben hajótörést szenvedett. Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: „Embereim elmennek a te embereiddel.” De Jehosafát nem akarta. Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.Achaszja uralma Izraelben (853–852).
Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamáriában; két évig uralkodott Izraelben. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt. Baálnak szolgált, őt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.A Királyok második könyve
1 Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől. Achaszja pedig Szamáriában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?” Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: „Indulj, menj eléje Szamária királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” Ezzel Illés továbbment. Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: „Miért jöttetek vissza?” Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” Megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?” „Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv” – felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei.” Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: „Isten embere, a király parancsolja, gyere le!” Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: „Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt.” Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt. A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: „Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!” Illés azonban így válaszolt: „Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt.” Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt. Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: „Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!” Az Úr angyala azt mondja Illésnek: „Menj le vele, ne félj tőle.” Erre fölállt, bement vele a királyhoz, s azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baál-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz.” Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.VI. ELIZEUS MŰKÖDÉSE
Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.Előző nap Olvasási terv Következő nap