1. MICHA SZENTÉLYE ÉS DÁN TÖRZSÉNEK VÁNDORLÁSA
Micha szentélye.
17 Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak. Így szólt anyjához: „Az az 1 100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez – saját fülem hallatára – azt is hozzáfűzted: Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az nézd, itt van a kezemben, én vettem el. S most visszaadom neked.” Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!” Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1 100 ezüstpénzt. Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került. Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává. Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett. Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.” Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát. A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül. Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt. „Most már tudom – mondta Micha –, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”Dán törzsének egy része földet keres.
18 Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között. Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát. Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: „Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?” Így válaszolt nekik: „Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem.” Kérdezd meg Istent – mondták neki –, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk.” A pap így válaszolt nekik: „Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri.” Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidóniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk. Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: „Mi hírt hoztok?” Így válaszoltak: „Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidóntól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk és hódítsuk meg a vidéket! Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön.” Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember. Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet – nyugatra van Kirjat-Jearimtól. Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek. Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!” Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték. A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél, az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] – közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel. Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: „Mit csináltok?” „Hallgass – válaszolták neki –, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?” Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel. Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat. Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek. Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: „Mi bajod, hogy így kiabálsz?” Így felelt nekik: „Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?” Dán fiai így feleltek neki: „Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt.” Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult és hazament.Lais elfoglalása.
Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidóntól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rechob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve. Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Manassze fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték. Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.2. GIBEA BŰNE ÉS A BENJAMIN TÖRZSE ELLENI HÁBORÚ
A levita és mellékfelesége.
19 Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget. Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig. Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. Apósa – a fiatalasszony apja – tartóztatta, és ő ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát. A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: „Egyél egy falat kenyeret, gyűjts erőt és úgy indulj el.” Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: „Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved.” Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát. Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Gyűjts előbb erőt!” Így hosszasan elidőztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással. Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba.” A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz – vagyis Jeruzsálem – elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.Gibea lakóinak gaztette.
Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz és hová mész?” Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” „Légy üdvöz! – mondta neki az öregember. – Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek – Beliál fiai – körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. „Kelj föl – mondta neki –, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”Előző nap Olvasási terv Következő nap