4. AI ELFOGLALÁSA
Józsue cselvetése.
8 Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30 000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük. Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal! Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja. Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek.” Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előrenyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket. A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.Az Ai melletti csata.
Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak. Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Nekiiramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.Ai lakóinak teljes pusztulása.
Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől. Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta. Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12 000-re rúgott – Ainak összes lakója.Az átok betöltése.
Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, a szerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.5. ÁLDOZATBEMUTATÁS ÉS A TÖRVÉNY FELOLVASÁSA EBAL HEGYÉN
A faragatlan kövekből épült oltár.
Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.A törvény felolvasása.
Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani. Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.6. SZERZŐDÉS IZRAEL ÉS A GIBEONITÁK KÖZÖTT
Szövetség Izrael ellen.
9 Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hettita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita, szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind, Józsue és Izrael ellen.A gibeoniták cselvetése.
Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival, azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel. A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: „Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!” Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: „Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?” Erre azt felelték Józsuénak: „Szolgáid vagyunk.” Józsue megkérdezte tőlük: „Kik vagytok, honnan jöttök?” Így feleltek: „Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett, s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt. Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget! Itt a kenyerünk – még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott. Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak. Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk.” Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna. Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik. Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él. Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak. De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.Rendszabályok a gibeoniták számára.
Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: „Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet. Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik.” Aztán hozzáfűzték az elöljárók: „Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói.” A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták. Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: „Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek? Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában.” Azt felelték Józsuénak: „Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt. Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.” Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket. Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.7. AZ ÖT AMORITA KIRÁLY SZÖVETSÉGE, PALESZTINA DÉLI RÉSZÉNEK MEGHÓDÍTÁSA
Öt király harcba száll Gibeon ellen.
10 Amikor Jeruzsálem királya, Adonicedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt –, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közévegyültek, nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hohamhoz, Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: „Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.Józsue segítségére siet Gibeonnak.
Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.Égi segítség.
Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat –, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért. Józsue és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.Az öt király a Makkeda melletti barlangban.
Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették: „Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában.” Józsue azt válaszolta: „Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek. Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket.” Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba. Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni. Józsue akkor így szólt: „Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!” Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát. Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: „Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!” Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: „Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek.” Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára – ott maradtak felakasztva egészen estig. Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.Kánaán déli városainak meghódítása.
Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt. Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta –, az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt. Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta – az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette. Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki. Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta: még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette. Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta. Bevették, és királyával, valamint a hozzá tartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot. Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. Elfoglalták királyostul, s minden hozzá tartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.Az egész déli rész elfoglalása.
Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki, Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig. Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért. Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.8. AZ ÉSZAKI RÉSZEK MEGHÓDÍTÁSA
Észak királyainak szövetsége.
11 Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Simron királyának, Achsaf királyának, s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták: a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hettita Hermon alatt, Micpa földjén. Elindultak, s velük összes csapatuk – megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.A meromi győzelem.
Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!” Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket. Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidónig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben. Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.Hacor és a többi északi város elfoglalása.
Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye. Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották. Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta. De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue. E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.Józsue végrehajtja Mózes parancsát.
Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt. Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baál-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte. Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal. Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el. Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.Az anakiták kiirtása.
Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot. Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban. Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.Előző nap Olvasási terv Következő nap