Ái lerombolása 8
1Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét.
Úgy tegyél Ái városával és királyával, amint Jerikóval, s királyával tettél, de a zsákmányt és az összes barmot megtarthatjátok magatoknak. Helyezz lesbe csapatot a város mögé.«
Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit és megparancsolta nekik: »Álljatok lesben a város mögött, de túl messzire ne menjetek, s legyetek mindannyian készenlétben. Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk, míg üldözőink jó messzire nem szakadnak a várostól. Azt fogják ugyanis hinni, hogy megfutamodunk, mint a múltkor. Erre, míg mi futunk és ők kergetnek, keljetek fel a lesből, s dúljátok fel a várost, s kezetekbe adja azt az Úr, a ti Istenetek, s amint elfoglaltátok, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek ám mindent, ahogy parancsoltam!« Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.
Hajnalban aztán felkelt, megszemlélte társait, majd a sereg élén, a vénekkel együtt, harcosai csapatától övezve, felvonult Ái ellen. Amikor aztán eljutottak és felértek a város elé, a várostól északra állást foglaltak, úgyhogy a völgy köztük és Ái között volt. Ötezer embert kiválasztott, és Bétel és Ái között, e várostól nyugatra lesbe állította őket, a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén. Amikor ezt Ái királya meglátta, reggel sietve felkészült és kiment a város egész seregével; hadseregét a pusztaság felé irányította, mert nem tudta, hogy a hátában lesben állók rejtőznek. Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába. Erre azok, mindannyian kiáltozva és egymást biztatva, üldözni kezdték őket. Amikor aztán elszakadtak a várostól, s egyetlen ember sem maradt Ái városában és Bételben, aki nem üldözte volna Izraelt (amint kirohantak, nyitva hagyták a várost), azt mondta az Úr Józsuénak: »Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked«.
Amikor aztán felemelte a pajzsot a város felé, az elrejtőzött lesvetők azonnal felkeltek, s a városhoz mentek és elfoglalták és felgyújtották. Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak. Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit. Ugyanakkor azok is, akik elfoglalták és felgyújtották a várost, kijöttek a városból az övéik felé, és vágni kezdték a közrekapott ellenséget. Mivel tehát az ellenséget mindkét oldalról vágták, úgyhogy hatalmas sokaságából senki sem menekülhetett meg, Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték.
Amikor aztán mindenkit leöltek, aki a pusztának tartó Izraelt üldözte, s azok ugyanazon a helyen kard által elhullottak, Izrael fiai megfordultak, és leöldösték a város lakóit. 25Azok, akik aznap elhullottak, férfit s asszonyt együttvéve, tizenkétezren voltak, úgyhogy Ái városának valamennyi embere elveszett. Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték. A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta, a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette, 29királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig.
Oltárépítés és törvényhirdetés Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének, amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott. Majd ráírta a kövekre Mózes törvényének mását, úgy, ahogy azt ő Izrael fiai előtt kifejtette.
Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival – egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. – Aztán először megáldotta Izrael népét, majd felolvasta az áldás és az átok minden igéjét és mindazt, ami a törvény könyvében írva volt. Semmit sem hagyott el abból, amit Mózes parancsolt, hanem mindent megismételt, Izrael egész sokasága, az asszonyok, a gyermekek s a köztük tartózkodó jövevények előtt.
A gibeoniak cselvetése 9 1Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.
Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt, szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra, nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra – útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt –, és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai: »Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek.« Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?« 9Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban, meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt. Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: ‘Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk.’ Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa. A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement.«
14Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését. Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.
A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni. Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz. De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen. Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket. Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt, de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak.«
Amikor ezt elhatározták, Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok? Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója.« Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így. Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.« Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket, de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek – azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.
Harc az öt kánaáni királlyal 10 Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek, igen megijedt. Nagy város volt ugyanis Gibeon, olyan, mint a királyi városok, nagyobb Ái városánál, s harcosai mindannyian igazi hősök voltak. 3Éppen azért elküldött Adonicedek, Jeruzsálem királya Ohámhoz, Hebron királyához, Fárámhoz, Jerimót királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához és azt üzente: »Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz.« Összegyűlt és felvonult tehát az amoriták öt királya: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jerimót királya, Lákis királya, Eglon királya seregükkel együtt, s tábort ütöttek Gibeon körül, s ostrom alá vették.
Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.« Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak. Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.« Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig. Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.
12Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük:
Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában. Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, ő megparancsolta társainak: »Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat. Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket.«
Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba: visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.
Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.« Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát. 24Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: »Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára.« Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat. Azt mondta ekkor nekik: »Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok.« Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig. 27Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.
A hat város meghódítása 28Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.
Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene, s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.
Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette. Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett. 33Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.
Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.
Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene. Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal. Innen Debir felé fordult, bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.
40Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki, Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig. Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte. Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.
Győzelem Északon a királyok ellen 11 1Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához 2meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak, meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak. Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel. 5Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.« Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott. Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben. Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik inát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.
Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között. Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg. Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki. Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng. Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.
Az ország meghódítása Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét, továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte. Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen. Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be, mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
21Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg. Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit és megparancsolta nekik: »Álljatok lesben a város mögött, de túl messzire ne menjetek, s legyetek mindannyian készenlétben. Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk, míg üldözőink jó messzire nem szakadnak a várostól. Azt fogják ugyanis hinni, hogy megfutamodunk, mint a múltkor. Erre, míg mi futunk és ők kergetnek, keljetek fel a lesből, s dúljátok fel a várost, s kezetekbe adja azt az Úr, a ti Istenetek, s amint elfoglaltátok, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek ám mindent, ahogy parancsoltam!« Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.
Hajnalban aztán felkelt, megszemlélte társait, majd a sereg élén, a vénekkel együtt, harcosai csapatától övezve, felvonult Ái ellen. Amikor aztán eljutottak és felértek a város elé, a várostól északra állást foglaltak, úgyhogy a völgy köztük és Ái között volt. Ötezer embert kiválasztott, és Bétel és Ái között, e várostól nyugatra lesbe állította őket, a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén. Amikor ezt Ái királya meglátta, reggel sietve felkészült és kiment a város egész seregével; hadseregét a pusztaság felé irányította, mert nem tudta, hogy a hátában lesben állók rejtőznek. Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába. Erre azok, mindannyian kiáltozva és egymást biztatva, üldözni kezdték őket. Amikor aztán elszakadtak a várostól, s egyetlen ember sem maradt Ái városában és Bételben, aki nem üldözte volna Izraelt (amint kirohantak, nyitva hagyták a várost), azt mondta az Úr Józsuénak: »Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked«.
Amikor aztán felemelte a pajzsot a város felé, az elrejtőzött lesvetők azonnal felkeltek, s a városhoz mentek és elfoglalták és felgyújtották. Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak. Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit. Ugyanakkor azok is, akik elfoglalták és felgyújtották a várost, kijöttek a városból az övéik felé, és vágni kezdték a közrekapott ellenséget. Mivel tehát az ellenséget mindkét oldalról vágták, úgyhogy hatalmas sokaságából senki sem menekülhetett meg, Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték.
Amikor aztán mindenkit leöltek, aki a pusztának tartó Izraelt üldözte, s azok ugyanazon a helyen kard által elhullottak, Izrael fiai megfordultak, és leöldösték a város lakóit. 25Azok, akik aznap elhullottak, férfit s asszonyt együttvéve, tizenkétezren voltak, úgyhogy Ái városának valamennyi embere elveszett. Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték. A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta, a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette, 29királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig.
Oltárépítés és törvényhirdetés Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének, amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott. Majd ráírta a kövekre Mózes törvényének mását, úgy, ahogy azt ő Izrael fiai előtt kifejtette.
Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival – egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. – Aztán először megáldotta Izrael népét, majd felolvasta az áldás és az átok minden igéjét és mindazt, ami a törvény könyvében írva volt. Semmit sem hagyott el abból, amit Mózes parancsolt, hanem mindent megismételt, Izrael egész sokasága, az asszonyok, a gyermekek s a köztük tartózkodó jövevények előtt.
A gibeoniak cselvetése 9 1Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.
Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt, szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra, nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra – útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt –, és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai: »Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek.« Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?« 9Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban, meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt. Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: ‘Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk.’ Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa. A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement.«
14Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését. Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.
A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni. Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz. De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen. Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket. Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt, de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak.«
Amikor ezt elhatározták, Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok? Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója.« Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így. Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.« Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket, de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek – azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.
Harc az öt kánaáni királlyal 10 Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek, igen megijedt. Nagy város volt ugyanis Gibeon, olyan, mint a királyi városok, nagyobb Ái városánál, s harcosai mindannyian igazi hősök voltak. 3Éppen azért elküldött Adonicedek, Jeruzsálem királya Ohámhoz, Hebron királyához, Fárámhoz, Jerimót királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához és azt üzente: »Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz.« Összegyűlt és felvonult tehát az amoriták öt királya: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jerimót királya, Lákis királya, Eglon királya seregükkel együtt, s tábort ütöttek Gibeon körül, s ostrom alá vették.
Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.« Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak. Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.« Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig. Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.
12Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük:
»Nap, ne mozdulj Gibeon felé,
és hold Ajjalon völgye felé!«
Erre megállt a nap és hold,
amíg a nemzet bosszút nem állt ellenségein.
Vajon nincs ez megírva az Igazak könyvében? Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában. Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, ő megparancsolta társainak: »Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat. Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket.«
Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba: visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.
Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.« Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát. 24Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: »Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára.« Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat. Azt mondta ekkor nekik: »Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok.« Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig. 27Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.
A hat város meghódítása 28Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.
Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene, s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.
Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette. Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett. 33Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.
Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.
Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene. Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal. Innen Debir felé fordult, bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.
40Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki, Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig. Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte. Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.
Győzelem Északon a királyok ellen 11 1Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához 2meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak, meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak. Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel. 5Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.« Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott. Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben. Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik inát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.
Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között. Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg. Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki. Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng. Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.
Az ország meghódítása Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét, továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte. Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen. Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be, mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
21Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg. Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
Jegyzetek
8,1 Áit a régészeti kutatások szerint Kr. e. 2000 körül rombolták le. Az izraelita honfoglalás idején lakatlan volt. A jelen történet esetleg egy másik város (Bétel?) elfoglalásának emlékét őrzi.
8,25 Vö. MTörv 20,16.
8,29 Az elítéltek nem maradhattak temetetlenül az éjszakára, mert beszennyezték volna az országot (MTörv 21,22-23).
9,1 Gibeon 10 km-re északra fekszik Jeruzsálemtől. A honfoglalás után is hosszú ideig kánaáni város maradt.
9,9 A küldöttek megvallják Izrael Istenébe vetett hitüket (mint Ráháb; Józs 2,9).
9,14 „Kikérték volna az Úr döntését”: ti. egy prófétán vagy látnokon keresztül.
10,3 Jeruzsálemtől délre eső városok. Jeruzsálemet csak Dávid tudta elfoglalni (2 Sám 5,6-9).
10,12 Az „igazak könyve” című himnuszgyűjtemény (vö. 2 Sám 1,18-27) nem maradt fenn. A dal értelme, hogy az Úr egyetlen nap leforgása alatt adott megsemmisítő győzelmet Józsuénak.
10,24 A győztesnek ez a gesztusa sok ókori domborművön megtalálható.
10,27 A makkédai nagy kövek eredeténak magyarázata.
10,28 A régészet tanúsága szerint Lákis, Debír és Eglon városait Kr. e. 1200 körül lerombolták és felgyújtották.
10,33 Gézer csak Salamon idejében kerül izraeli uralom alá (mint a fáraó lányának hozománya; 1Kir 9,16).
10,40 A Biblia más helyei világosan állítják, hogy a honfoglalás hosszú folyamat volt, és Izrael az egész történelme folyamán kénytelen volt idegen népekkel együtt élni, melyeket sohasem sikerült legyőznie.
11,1 Hácort – az ásatások tanúsága szerint – kb. Kr. e. 1200-ban lerombolták és felégették. A városnak akkor mintegy 40000 lakosa volt.
11,2 Kinneret a Genezáreti tó, az Alföld (Sefela) a júdeai hegyvidék és a tengerpart közti dombság.
11,5 Merom egy vízben gazdag völgy Száfedtől délre.
11,21 Vö. Szám 13,32-33.