Korach, Datan és Abiram lázadása.
16 Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia… Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!” Ezt hallva, Mózes arcra borult. Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé. Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai, reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!” S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok? Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek? Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?” Mózes hívatta Datant és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk! Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.”A büntetés.
Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. Mindegyiktek hozza a füstölőjét az Úr elé – kétszázötven füstölőt –, te is, Áron is, mindegyiktek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént.” Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is. Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” Az Úr így válaszolt: „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!” Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték. Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.” Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak. Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem: ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr. Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!” Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk; a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben. Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből. Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!” Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.A füstölők.
17 Így szólt az Úr Mózeshez: „Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve, bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára.” Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására, figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta.Áron közbenjárása.
Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: „Az Úr egész népét kiirtjátok!” Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége. Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak. S Mózes így szólt Áronhoz: „Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette.” Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet. S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott. Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14 700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat. Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt.Áron botja.
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked. Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának.” Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is. Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában. Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt. Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját. Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: „Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk.” Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.A papság szerepe.
Izrael fiai így szóltak Mózeshez: „Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk! Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?” 18 Az Úr azt mondta Áronnak: „Te, s veled együtt a fiaid és a családod – nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak – nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget. De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek). Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is. Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia. Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rászálljon a harag Izrael fiaira. Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül. Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!”A papok része.
Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: „Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben. A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent. A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent. Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak, (szintén) neked adom. Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle. A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt. A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét. A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek. Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak. A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied. Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak.”A leviták része.
Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: „Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között. De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében. Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra. Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. – Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében. Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében.”A tized.
Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét. Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről és a bor a sajtóból. Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak. Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként. Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból, és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért. Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek.”A vörös tehén hamva.
19 Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: „Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva. Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára. Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába. Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el. Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég. Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad. Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad. Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány. Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:A tisztítóvíz használata.
Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan. Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta. Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad. A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan; az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik. Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan. Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet. Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz. Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt. Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan. S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad.”Előző nap Olvasási terv Következő nap