911 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. 22 Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod, 33 akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra. 44 De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el.” 55 Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: „Holnap hozza ezt az Úr az országra.” 66 Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el. 77 A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.
A 6. csapás: a fekély.
88 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé. 99 Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.” 1010 Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. 1111 A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. 1212 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
A 7. csapás: a jégeső.
1313 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: „Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem, 1414 mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön. 1515 Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről. 1616 De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön. 1717 Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon, 1818 akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig. 1919 Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz.” 2020 A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat. 2121 Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn. 2222 Az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő.” 2323 Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére. 2424 Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják. 2525 A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat. 2626 Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső. 2727 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: „Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. 2828 Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább.” 2929 Mózes így válaszolt: „Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld. 3030 De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem.” 3131 A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott. 3232 De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak. 3333 Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre. 3434 A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. 3535 A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.
711 A jóvátételi áldozat szertartása ilyen: Ez nagyon szent dolog. 22 Ott kell feláldozni az állatot, ahol az égőáldozatot bemutatják, és a pap öntse rá a vérét körös-körül az oltárra. 33 Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat, 44 a két vesét, a rájuk és a véknyakra tapadó hájjal együtt, továbbá minden hájat, amelyet leválaszt a májról és a vesékről. 55 A pap égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak készített eledelt. Ez jóvátételi áldozat: 66 a papság minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog.
A papok jogai.
77 Mind a bűnért való áldozat, mind a jóvátételi áldozat bemutatásakor ugyanaz a szabály: a papé legyen az adomány, amellyel az engesztelés szertartását végezte. 88 Az áldozatnak a bőre, amelyet valaki elhoz a papnak égőáldozatul, legyen a papé. 99 Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja. E) A közösségi áldozat. a) A dicsőítő ál- dozat.1010 De minden olajjal dagasztott vagy száraz ételáldozat legyen Áron összes fiaié, különbség nélkül. 1111 Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása: 1212 Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot. 1313 Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. 1414 Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. b) A fogadalmi vagy önkéntes áldozat.1515 Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni. 1616 Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon, 1717 de ami az áldozat húsából harmadnapra megmarad, azt el kell égetni.
Általános előírások.
1818 Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét. 1919 Azt a húst sem szabad megenni, amely valamilyen tisztátalan dologgal érintkezett, hanem el kell égetni. Az ehet a húsból, aki tiszta, 2020 aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből. 2121 Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” 2222 Az Úr így szólt Mózeshez: 2323 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját. 2424 Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg. 2525 Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből. 2626 Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból. 2727 Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népéből.”
A papoknak járó rész.
2828 Az Úr így szólt Mózeshez: 2929 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét. 3030 Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt. 3131 A pap a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. 3232 A közösségi áldozatból való járandóság címén adjátok a papnak a jobb lapockát. 3333 A jobb lapocka Áron fiai közül azé legyen, aki bemutatja a közösségi áldozat vérét és háját. 3434 Izrael fiainak közösségi áldozatából visszatartom a szegyet és ezt a lapockát, s Áronnak, a főpapnak meg a fiainak adom. Ez mint örök törvény kötelezi Izrael fiait.”
Befejezés.
3535 Ez volt Áronnak és fiainak a része az Úr számára készült áldozatból azon a napon, amelyen bemutatták az Úrnak mint az ő papjai. 3636 Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára. 3737 Ez tehát az égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért való áldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a beiktatásnak és a közösségi áldozatnak a szertartása. 3838 Ezt parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen azon a napon, amelyen elrendelte a sínai pusztában, hogy Izrael fiai mutassák be áldozataikat az Úrnak.
4911 (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) 22 Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: 33 a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! 44 A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. 55 Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. 66 A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? 77 Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. 88 Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. 99 Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, 1010 hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. 1111 Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, 1212 és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. 1313 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. 1414 Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. 1515 Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. 1616 De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. 1717 Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! 1818 Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. 1919 Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, 2020 akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. 2121 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.