911 Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. 22 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 33 „Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik –, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. 44 Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. 55 Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.” 66 Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.
Heródes kíváncsisága.
77 Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 88 mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 99 Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa.
A csodálatos kenyérszaporítás.
1010 Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. 1111 Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította. 1212 A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Hagyd, hadd menjen el a nép – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk.” 1313 „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk.” 1414 Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban.” 1515 Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. 1616 Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 1717 Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Péter vallomása.
1818 Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” 1919 Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki.” 2020 Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.” 2121 Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. 2222 „Mert – mondta – az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad.”
Jézus követése.
2323 Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. 2424 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. 2525 Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved? 2626 Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében. 2727 Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát.”
Jézus színeváltozása.
2828 E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. 2929 Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. 3030 És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 3131 Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. 3232 Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. 3333 Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. 3434 Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. 3535 A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” 3636 Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
A nyavalyatörős gyermek.
3737 Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett. 3838 Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: „Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre! 3939 Mert íme, időnként egy lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgy, hogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta. 4040 Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” 4141 Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!” 4242 Ahogy feléje tartott, az ördög ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.
Jézus másodszor jövendöl szenvedéséről.
4343 Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán. Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz: 4444 „Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják.” 4545 De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték.
Az alázatosság.
4646 Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb. 4747 Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította, 4848 s így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy.” 4949 János vette át a szót: „Mester – mondta –, láttunk egy embert, aki ördögöket űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk.” 5050 Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”
III. ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ
A szamáriaiak nem fogadják be Jézust.
5151 Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 5252 Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamáriaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 5353 De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. 5454 Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” 5555 De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. 5656 Ezután más faluba mentek.
Jézus követése.
5757 Amint mentek az úton, valaki megszólította: „Követlek, bárhová mész is.” 5858 Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” 5959 Egy másikat felszólított: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” 6060 „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat – mondta neki –, te meg menj, és hirdesd az Isten országát.” 6161 Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” 6262 Jézus így válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.”
A hetvenkét tanítvány elküldése.
1011 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. 22 Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. 33 Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. 44 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. 55 Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 66 Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. 77 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. 88 Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. 99 Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! 1010 De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: 1111 Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. 1212 Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. 1313 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. 1414 Ezért Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. 1515 És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni! 1616 Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.”
A hetvenkét tanítvány visszatérése.
1717 A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” 1818 Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. 1919 Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. 2020 De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Jézus öröme.
2121 Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 2222 Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” 2323 Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 2424 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”
Az irgalmas szamaritánus.
2525 Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 2626 Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 2727 Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” 2828 „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. 2929 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” 3030 Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. 3131 Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. 3232 Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. 3333 Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 3434 Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 3535 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. 3636 Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” 3737 „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”
Mária és Márta.
3838 Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 3939 Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. 4040 Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 4141 Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 4242 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”
44 A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. 55 Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében. 66 A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.