9
Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
(Mát 10,1-15; Márk 6,7-13)
És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
(Mát 23,13)
És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
(Luk 10,4)
És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
(Mát 10,14; Csel 13,51)
Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
(Luk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22)
Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
(Mát 14,1.2; Márk 6,14)
Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
(Ján 15,12;Mát 10,28)
És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
(Márk 6,30.32)
A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
(Mát 14,15-21; Márk 6,35)
Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
(Luk 9,26; Márk 8,38)
Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
(Mát 12,31.32; Márk 3,29)
És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
(Mát 10,18-20; Csel 4,7.8)
Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
(Mát 11,15)
Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
(Mát 9,10.11; Márk 2,15.16)
És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
(Mát 16,13-20; Márk 8,27-30)
Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
(Luk,9 7. 8.)
És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
(Mát 18,12-14;Luk 19,10)
Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
(Mát 16,20; Márk 8,30)
Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
(Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
(Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34)
Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
(Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
(Mát 16,26; Márk 8,36)
Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
(Luk 12,19; Mát 10,33; Márk 8,38.2Tim;2,12;Mát 16,27)
Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
(Mát 16,28; Márk 9,1)
És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
(Jób 39,3; Zsolt 147,9)
És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
(Mát 17,1-8; Márk 9,2-13)
És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
(Mát 6,31-34; Jak 1,5-7)
És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
(Ésa 42,1; Mát 3,16.17; Ján 3,16.2Pét;1,17)
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
(Luk 22,28-30; Jel 3,21)
És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
(Mát 17,14-21; Márk 9,14-29)
És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
(Mát 6,21)
És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
(Eféz 6,14)
És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
(Mát 24,44.46.47)
Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
(Ján 13,4;Mát 24,46.47)
A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
(Mát 24,43)
Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
(Mát 17,22.23; Márk 9,31.32)
De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
(Márk 9,32)
Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
(Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34)
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
(Mát 18,5;25,40; Márk 9,37; Ján 13,20)
Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
(Márk 9,38)
És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
(Mát 12,30; Márk 9,40)
Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
(Jak 4,17)
És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
(Róm 2,12)
De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
(Mát 10,34-39)
Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
(2Kir 1,10.12)
De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
(Mát 5,44.45)
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
(Ján 3,17.1Tim;1,15)
Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
(Mát 8,19.20)
És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
(Mát 16,2.3)
Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
(Mát 8,21.22)
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
(Dán 9,25; Malak 3,1)
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
(1Kir 19,19.20)
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
(Mát 5,25.26)
10
Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
(Luk 18,9;Zsolt 7,10)
Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
(Mát 9,37)
Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
(Mát 10,16)
Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
(Luk 9,3;2Kir 4,29)
Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
(Mát 10,12.13)
És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
(Luk 19,42-44; Mát 3,8-10)
Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
(Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18)
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
(Mát 4,18)
És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
(Mát 3,2)
Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
(Márk 9,43.44; Ésa 66,24)
Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
(Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51)
Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
(Luk 12,21)
Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
(Mát 11,20-24)
Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
(Luk 7,41)
És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
(Ésa 8,20)
A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
(Mát 10,40; Márk 9,37)
Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
(Zak 9,9)
Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
(Luk,10 12. 13.)
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
(Zsolt 91,13; Csel 28,3.5)
De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
(Zsid 12,23)
Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
(Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26)
Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
(Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18)
És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
(Mát 13,16;1Pét 1,10.12)
Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
(Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39)
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
(Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43)
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
(5Móz 6,5)
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
(Ezék 20,11.12; Mát 7,21)
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
(Mát 8,11.12; Ésa 65,13)
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
(Róm 15,14.18.19.24)
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
(Mát 19,30)
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
(2Móz 12,3-6.14-20)
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
(Ján 4,9)
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
(Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47)
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
(Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39)
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
(Róm 14,7)
Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
(Ján 11,1)
És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
(Ján 11,2)
Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
(Mát 23,24; Márk 13,21)
Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
(Mát 12,11)
De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
(Préd 12,15)
Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
(Ésa 59,1-3; Péld 1,24-28;3Móz 20,4)
A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
(Jer 4,14.2Kor;7,1;Jak 4,8)