111 Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, 22 ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, 33 jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, 44 hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.
I. GYERMEKKORI ESEMÉNYEK
Keresztelő János születésének hírüladása.
55 Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abija osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. 66 Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. 77 De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. 88 Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, 99 s a papság körében hagyományos szokás szerint rá esett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. 1010 Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. 1111 Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. 1212 Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. 1313 Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. 1414 Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. 1515 Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. 1616 Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. 1717 Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” 1818 Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.” 1919 „Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. 2020 Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.” 2121 A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. 2222 Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, 2323 s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. 2424 E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. 2525 „Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”
Jézus születésének hírüladása.
2626 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 2727 egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 2828 Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 2929 E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 3030 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 3131 Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 3232 Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 3333 és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 3434 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 3535 Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 3636 Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 3737 mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 3838 Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.
Mária meglátogatja Erzsébetet.
3939 Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. 4040 Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. 4141 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. 4242 Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 4343 Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? 4444 Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. 4545 Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Magnificat
4646 Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, 4747 és szívem ujjong megváltó Istenemben, 4848 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 4949 mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. 5050 Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. 5151 Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, 5252 letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. 5353 Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 5454 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, 5555 amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” 5656 Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.
Keresztelő János születése.
5757 Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. 5858 Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. 5959 A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. 6060 De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” 6161 Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” 6262 Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. 6363 Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. 6464 Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. 6565 A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. 6666 Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.
Benedictus.
6767 Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: 6868 „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. 6969 Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. 7070 Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: 7171 megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, 7272 hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. 7373 Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, 7474 hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, 7575 szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. 7676 Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, 7777 hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, 7878 Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, 7979 hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” 8080 A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.
Jézus születése.
211 Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. 22 Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. 33 Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. 44 József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 55 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 66 Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 77 Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
A pásztorok hódolata.
88 Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 99 Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 1010 De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 1111 Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 1212 Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” 1313 Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 1414 „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” 1515 Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” 1616 Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. 1717 Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. 1818 Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. 1919 Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. 2020 A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
A névadás.
2121 Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
Jézus bemutatása a templomban.
2222 Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 2323 ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik; 2424 s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Simeon éneke.
2525 Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. 2626 Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. 2727 A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, 2828 karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: 2929 „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, 3030 mert látta szemem üdvösségedet, 3131 melyet minden nép színe előtt készítettél, 3232 világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” 3333 Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. 3434 Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – 3535 a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”
Anna prófétaasszony.
3636 Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, 3737 aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. 3838 Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.
Visszatérés Názáretbe.
3939 Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. 4040 A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
A tizenkét éves Jézus a templomban.
4141 Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 4242 Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. 4343 Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. 4444 Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. 4545 Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. 4646 Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. 4747 Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. 4848 Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” 4949 Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” 5050 Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. 5151 Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. 5252 Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
2424 Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. 2525 Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. 2626 Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt.