1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
(Mát 1,16;13,55)
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
(Mát 5,3)
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
(Csel 1,1)
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
(1Pét 2,19; Mát 5,11)
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
(1Krón 24,10)
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
(Jak 5,1.2)
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
(Ésa 65,13.14)
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
(2Móz 30,7)
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
(1Móz 11,16)
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
(Mát 7,12)
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
(1Móz 5,32)
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
(1Móz 1,26.27;1Móz 5,3)
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
(Eféz 5,1.2)
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
(Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10)
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
(5Móz 8,3)
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
(Mát 15,14; Ésa 42,19.20)
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
(Mát 10,24)
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
(Mát 7,3)
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
(5Móz 6,13)
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
(1Móz 30,23)
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
(Mát 1,18)
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
(5Móz 6,16)
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
(Mát 7,24-27)
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
(Mát 4,11.13)
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
(Dán 2,44;7,14; Mik 4,7)
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
(Mát 1,20)
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
(Márk 9,43.44; Ésa 66,24)
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
(Jób 42,2; Jer 32,17)
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
(Mát 13,57)
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
(Ésa 8,20)
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
(1Kir 17,9.10.16)
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
(2Kir 5,9.10.14)
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
(Mát 18,7)
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
(Mát 18,6; Márk 9,42)
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
(Mát 18,15-17)
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
(Ján 6,14.5Móz;18,18)
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
(Mát 7,29)
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
(Zsolt 99,3)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
(Zsolt 103,11)
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
(Ésa 52,10)
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
(1Sám 2,5)
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
(Márk 1,35-38)
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
(1Móz 17,12)
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
(Mát 21,32)
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
(Csel 13,46)
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
(Mát 11,16-19)
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
(Mát 23,24; Márk 13,21)
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
(Mát 24,27.30)
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
(Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
(Zsid 2,14.15)
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
(1Pét 1,15)
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
(Malak 3,1.2;4,5.6)
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
(Mát 3,1-3)
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
(Zak 3,8;6,12; Malak 4,2)
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
(Ésa 9,2;42,7;43,8;49,9; Malak 4,2)
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
(Luk 3,1-3)
2
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
(Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25)
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
(Ján 7,42)
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
(Mát 13,3-9; Márk 4,1-20)
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
(Mát 1,25)
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
(Péld 30,12.13)
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
(Mát 23,5;Luk 5,30)
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
(Mát 9,12.13)
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
(Zsolt 103,20.21)
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
(Mát 9,16; Márk 2,21)
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
(Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22)
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
(Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
(5Móz 23,25;Mát 12,1-5)
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
(1Móz 17,12)
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
(3Móz 12,4.6)
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
(3Móz 12,8)
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
(Mát 12,9-13; Márk 3,1-3)
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
(Mát 8,28-34; Márk 5,1-17)
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
(Mát 19,27-29)
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
(Márk 10,29.30)
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
(Ésa 42,6;49,6)
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
(Ján 19,17)
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
(Márk 5,25.27.30)
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
(Mát 5,3)
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
(Ésa 55,12;65,13;Ésa 61,3)
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
(5Móz 16,16)
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
(2Móz 23,15)
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
(Jak 5,1.2)
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
(Ésa 65,13.14)
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
(2Móz 23,4.5; Mát 5,44)
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
(Mát 5,39)
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
(Ján 4,34)
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
(Mát 7,12)
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
(Mát 5,46.47)
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
(Péld 21,9.10;30,23)
Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
(Péld 15,30)
Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
(Ésa 17,9)