4. GÖRÖG HATÁS. ÜLDÖZÉSEK ANTIOCHUSZ EPIFANÉSZ IDEJÉBEN
Simonnak, a templom elöljárójának üzelmei.
4 Az említett Simon, aki árulója lett a kincsnek és a hazának, bevádolta Oniászt, hogy ő ártott Heliodornak és ő okozta neki a bajt. Arra vetemedett, hogy a város jótevőjét, népe fiainak védelmezőjét és a törvény buzgó követőjét a közrend ellenségének nevezze. Az ellenségesség olyan méretet öltött, hogy Simonnak egy híve merényletet követett el. Oniász fölismerte a viszály okozta veszélyt és azt a kedvezményt, amelyben Meneszteusz fia és Cöle-Szíria, valamint Fönícia helytartója, Apolloniusz Simont gonoszsága fejében részesítette. Ezért elment a királyhoz, nem azért, hogy népéből való testvére ellen vádaskodjék, hanem mert különös gondja volt a nép javára. Látta ugyanis, hogy csak királyi segítséggel érheti utol az ellenséget, másként Simon nem hagyja abba esztelen üzelmeit.Jázon főpap és a görögösítés.
Szeleukosz halálakor az Epifanész melléknevet viselő Antiochusz vette át az uralmat. Akkoriban Oniász testvére, Jázon, törvénytelen eszközökkel szerezte meg magának a főpapi tisztséget. Egy tárgyalás során biztosított a királynak 360 ezüsttalentumot, és az egyéb jövedelmekből is további 80 talentumot. Ezenkívül még azt is megígérte, hogy fizet 150-et, ha engedélyt kap arra, hogy saját erejéből küzdőteret és testgyakorló iskolát létesítsen, továbbá ha Jeruzsálem lakói antiochiai polgárjogot kaphatnak. A király megadta az engedélyt. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban bevezette testvéreit a görög életmódba. Megszüntette a királyi előjogokat, amelyeket a zsidók Eupolemosz apja, János által szereztek. (Ez az Eupolemosz vezette [később] a követséget, hogy a rómaiakkal barátságot és szövetséget kössenek.) Így megszüntette a törvényes rendet, és új, törvényellenes szokásokat vezetett be. Szándékosan épp a vár alatt létesített gyakorlóiskolát, és az előkelő ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot viseljenek. Így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellenizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások. A papokat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a templomot és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játékokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre. A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották. Ezért nagy szorongattatás szakadt rájuk. Épp akiknek az életmódját utánozni akarták és akikhez mindenben hasonlóvá akartak válni, azok váltak ellenségeikké és támadóikká. Mert nem kis dolog az isteni törvény ellen véteni, mutatja ezt az ezutáni idő. Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték, a nyughatatlan Jázon antiochiai polgárjogot nyert követeket küldött nézőnek. Ezek magukkal vittek 300 drachmát, egy Herkulesnek bemutatandó áldozatra. Akik a pénzt vitték, azt kérték, hogy ne használják fel áldozatra, az nem volna illő, hanem fordítsák valami más célra. Küldője ugyan Herkulesnek bemutatandó áldozatra szánta a pénzt, de azokra való tekintettel, akik vitték, a hajók fölszerelésére fordították.Antiochusz Epifanész ünneplése.
Filometor király trónra lépése alkalmával Meneszteusz fiát, Apollónioszt Egyiptomba küldték. Így Antiochusz megtudta, hogy ez utóbbi nem ért egyet politikájával. Ezért saját biztonságára gondolt, Joppéba ment, onnét pedig Jeruzsálembe érkezett. Jázon és a város ünnepélyes fogadtatásban részesítette, úgyhogy fáklyafénynél, üdvrivalgás közepette vonult be. Aztán seregével Föníciába ment.Menelaosz lesz a főpap.
Három évvel ezután Jázon elküldte az említett Simon testvérét, Menelaoszt a királyhoz azzal a megbízással, hogy vigye el a pénzt, és a sürgős ügyekben kérjen intézkedést. Ez elnyerte a király tetszését – úgy mutatta magát, mint befolyásos embert. Így megszerezte magának a főpapi tisztséget, 300 ezüsttalentummal többet ígérve, mint Jázon. Miután megkapta a király jóváhagyásáról szóló levelet, hazatért. Nem volt benne semmi, ami méltóvá tette volna a főpapságra, csak egy kegyetlen zsarnoknak az indulata és egy vadállatnak a bőszültsége. Így Jázont, aki csellel háttérbe szorította a saját testvérét, most ugyanolyan csalárd módon kitúrta egy másik, és az ammoniták földjére űzte. Menelaosz megszerezte a méltóságot, de az ígért pénzből nem küldött meg semmit a királynak, noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az ő feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettőjüket a király elé idézték. Menelaosz akkor testvérét, Lüzimachoszt tette meg helyettesének a főpapi tisztségben, Szosztratosz pedig a ciprusiak parancsnokát, Kratészt hagyta hátra helyettesül.Oniász meggyilkolása.
Ez intézkedések után Tarzusz és Maltusz lakói közt lázadás ütött ki, mivel a király ágyasának, Antiochisznak ajándékozták őket. A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik előkelő emberét, Andronikoszt hagyta hátra. Menelaosz azt gondolta, ez jó alkalom. Ezért eltulajdonított néhányat a templom aranytárgyai közül és Andronikosznak ajándékozta, több mást pedig sikerült Tiruszban és a környező városokban eladnia. Amikor Oniász biztos tudomást szerzett róla, keményen megrótta biztos menedékhelyéről, az Antiochia melletti Dafnéból, ahová visszavonult. Ezért Menelaosz egy négyszemközti beszélgetés során rávette Andronikoszt, hogy ölje meg Oniászt. Ez el is ment Oniászhoz, és álnok módon igyekezett rábeszélni, sőt esküvel biztonságot ígérve jobbját nyújtotta neki. Bár az gyanakodott, mégis rábeszélte, hogy hagyja el menedékhelyét. Erre az igazságossággal mitsem törődve azon nyomban megölte. Ezen nemcsak a zsidók, hanem még a többi népek közül is sokan fölháborodtak. Megütköztek a férfi igazságtalan meggyilkolásán. Amikor a király Kilikia helységeiből visszatért, a városbeli zsidók panaszt emeltek nála. De a görögök is kifejezeték nemtetszésüket Oniász jogtalan meggyilkolása miatt. Antiochusz mélyen megrendült és részvétre gerjedt. Könnyezett az elhunyt erényeire és igazságosságára emlékezve. Aztán haragra gerjedt, azon nyomban levétette Andronikoszról a bíborpalástot, letépette róla a ruhát, majd a városon végig arra a helyre vezettette, ahol megölte Oniászt. Ott megölette a gyilkost. Így kirótta rá az Úr a megérdemelt büntetést.Lüzimachosz veszte.
A városban Lüzimachosz – Menelaosz tudtával – a templom sok kincsét elrabolta. Ennek a híre messze terjedt, s amikor már sok aranytárgy eltűnt, a nép föllázadt Lüzimachosz ellen. A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lüzimachosz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár előrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségéből. Ám amikor Lüzimachosz támadó szándékát észrevették, némelyek köveket ragadtak, mások dorongokat, ismét mások meg fölmarkolták az ott talált hamut, és mind Lüzimachosz embereire szórták. Így sokat megsebesítettek közülük, másokat pedig földhöz vertek vagy megfutamodásra késztettek. A templomrablót magát megölték a kincstár közelében.Menelaosz fölmentése.
Ezek miatt az események miatt vizsgálatot tartottak Menelaosz ügyében. Amikor a király Tíruszba érkezett, a nagytanács küldötteként három férfi vádat emelt ellene. Már-már úgy látszott, hogy Menelaosz elveszett, de akkor fölajánlott Dorimenesz fiának, Ptolemeusznak egy nagy összeget azzal, hogy nyerje meg vele a királyt. Ptolemeusz félrehívta a királyt egy csarnokba, mintha csak felfrissülésre volna szüksége, és rábírta szándéka megváltoztatására. Így fölmentette Menelaoszt, minden bajnak szerzőjét. Ugyanakkor azokat a szerencsétleneket, akiket még a szkíta bírák is ártatlannak minősítettek és fölmentettek volna, ha ügyüket eléjük viszik, halálra ítélte. Így ezeknek az embereknek, akik a városért, a népért és a szent edényekért síkra szálltak, azon nyomban el kellett szenvedniük az igazságtalan ítéletet. Ezen még a tírusziak is fölháborodtak, és díszes temetést rendeztek nekik. Ami Menelaoszt illeti, a hatalmasok kapzsisága folytán megmaradt hivatalában. Egyre elvetemültebbé vált, és ádáz üldözője lett honfitársainak.Nátán.
47 Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében.Dávid
Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből. Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén. Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góljátot. A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje. Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták. Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat. Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette. Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély. Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját.Salamon
Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett. Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért ő házat épített nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett. Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett. Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott.Rechabeám
Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: „A nép balgaságát”, a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte.Jerobeám
És Jerobeámot, Nebatnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól. Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés.Illés.
48 Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya. Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket. Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből. Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös mérkőzhetnék veled? Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával. Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad. Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul. Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek.Elizeus
Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt a fejedelmektől, nem volt ember, aki megbírt szellemével. Nem volt neki semmi lehetetlen, a holttestében is prófétaerő volt. Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett műveivel.Hűtlenség és büntetés
Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bűneivel, amíg el nem űzték őket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén. Csak kevés maradt meg a népből és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bűnt szaporította.Hiszkija
Hiszkija a várost bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyűjtőket épített. Az ő napjaiban vonult fel Szancherib és elküldte Rabsakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gőgös hatalmában. Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony. Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklő karjukat. S a Szent sietve meghallgatta őket az égből, és megmentette őket Izajás keze által. Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta őket.Izajás
Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki. Az ő napjaiban fordult vissza a Nap, és ő nyújtotta meg a király életét. Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat. Megmutatta örök időkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük előtt.Jozija.
49 Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke vagy mint a nótaszó borozgatás közben. Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak.Az utolsó királyok és az utolsó próféták
Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újratelepítsen. Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen. Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.Zerubbábel és Józsue
Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon? Továbbá Józsuét, Joszadaknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség?Nehemiás
Nehemiás – legyen áldott az emléke! – építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.Visszapillantás
A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről. Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is. Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.
Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak.
Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed.
Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét!
Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.