A BŰNÖK ÁRADÁSA: 4,1-50
Simon újabb üzelmei 4 Simon pedig, a pénznek és a hazának fentebb említett árulója megrágalmazta Oniást, hogy ő uszította erre Heliodóroszt, és ő a bajok szerzője. A birodalom ellenségének merte mondani azt az embert, aki a város gondviselője, nemzetének védője, és Isten törvényének buzgó követője volt. Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy Simon néhány híve gyilkosságra is vetemedett. Amikor aztán Oniás látta, hogy milyen veszedelmesre fordulhat ez a viszálykodás, és őrjöngésével mennyire előmozdítja Simon gonoszságát Apollóniosz, Cöleszíria és Fönícia helytartója, elment a királyhoz; de nem azért, hogy beárulja polgártársait, hanem azért, mert az egész nép közös javát viselte szívén. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy királyi közbelépés nélkül lehetetlen helyreállítani a békét, és Simon sem hagy fel esztelen viselkedésével.Pogány szokások Jeruzsálemben 7Szeleukosz halála után, amikor az Epifánésznek nevezett Antióchosz lépett a trónra, Jázon, Oniás testvére szerezte meg magának a főpapi tisztet álnok módon. Elment ugyanis a királyhoz, és ígért neki háromszázhatvan ezüst talentumot, és más jövedelmi forrásokból még nyolcvan talentumot. 9Ezenfelül ígért további százötvenet, ha engedélyt kap arra, hogy gyakorló és előkészítő iskolát építhessen magának, és Jeruzsálem lakóit antióchiai polgároknak jegyezhesse be. 10A király megengedte ezt neki, ő pedig magához kaparintotta a hatalmat, s tüstént nekiállt, hogy pogány szokásokra tanítsa honfitársait. Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg. Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat. Ez aztán már nem is a kezdete, hanem gyarapodása és elharapódzása volt a pogány és idegen életmódnak Jázon iszonyú és hallatlan gonoszsága által, aki istentelen ember volt, és nem főpap. A papok sem teljesítették már a szolgálatot az oltár körül, nem törődtek a templommal, elhanyagolták az áldozatokat. Ők is inkább elsiettek, és részt vettek a gyakorlótéren a törvényellenes játékokban és a diszkoszvetésben. A hazai megtiszteltetéseket semmire sem becsülték. A görög kitüntetés volt szemükben a legnagyobb. Ezért sanyarú megpróbáltatás érte őket, mivel azoknak a szokásaiért versengtek, és mindenáron azokhoz kívántak hasonlókká válni, akik ellenségeikké és elnyomóikká lettek. Isten törvényeit ugyanis büntetlenül meggyalázni nem lehet. Erről majd a bekövetkező idő tesz tanúságot.
Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban, a hírhedt Jázon elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből háromszáz ezüst didrachmával Herkules áldozatára. A pénzvivők azonban azt kérték, hogy ne áldozatra fordítsák ezt az összeget, mert ez nem lenne illő dolog, hanem költsék el más kiadásokra. Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel. Amikor Apollóniosz, Menesztúsz fia, Ptolemajosz Filométor király nagykorúsítása alkalmával követségben járt Egyiptomban, megtudta róla Antióchosz, hogy ellenségévé lett az ő hatalmának. Ezért, hogy saját biztonságáról gondoskodjék, elindult és elment Joppéba, majd onnan Jeruzsálembe. Jázon és a város nagyszerű fogadtatásban részesítette: fáklyafény mellett, és üdvkiáltás közepette tartotta bevonulását. Onnan pedig Föníciába vezette seregét.
A főpapi tisztség a bűnösök kezén 23Három esztendő elmúltával Jázon elküldte Menelaoszt, a fent említett Simon testvérét, hogy pénzt vigyen a királynak, és fontos ügyekben intézkedést kérjen. Az behízelegte magát a királynál, és főleg nagy befolyását emlegette. Meg is szerezte magának a főpapi tisztet azzal, hogy háromszáz ezüst talentummal többet ígért Jázonnál. Aztán a királyi paranccsal kezében visszatért, bár semmi olyan sem volt benne, ami őt a főpapságra méltóvá tette volna, mert kegyetlen és zsarnok lelkületű ember volt, olyan dühös, mint a vadállat. Így Jázon, aki rászedte tulajdon testvérét, maga is intrika áldozata lett, és kénytelen volt ammonita területre menekülni. Menelaosz pedig átvette ugyan a hatalmat, a beígért pénzből azonban semmit sem fizetett meg a királynak, bár a Vár parancsnoka, Szosztratosz be akarta hajtani rajta. Az adóbehajtás ugyanis az ő tisztéhez tartozott. Ezért aztán mindkettőjüket a király elé hívták. Menelaosz a főpapi tisztségben helyettesül testvérét, Lizimachoszt hagyta vissza, Szosztratosz pedig Kratészt, a ciprusiak parancsnokát.
A törvényes főpap meggyilkolása Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket. A király erre tüstént odasietett, hogy lecsendesítse őket; helyettesül pedig egyik főtisztjét, Andronikoszt hagyta vissza. Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta. 33Mikor Oniásr, aki Antióchia közelében, Dafne mellett egy menedékhelyen húzódott meg, boztos tudomást szerzett erről, szemrehányást tett neki. Erre Menelaosz Andronikosz elé járult és arra kérte, hogy ölje meg Oniást. Az el is ment Oniáshoz, kezet adott neki, és jóllehet az gyanakodott, esküszóval rávette, hogy hagyja el a menedékhelyet. Aztán, mit sem törődve az igazsággal, azonnal megölte őt. Ezen aztán nemcsak a zsidók, hanem más népek is felháborodtak, és zokon vették ennek a nagy férfinak igazságtalan megöletését. Ezért, amikor a király visszatért Kilíkia helységeiből, eléje járultak az antióchiai zsidók a görögökkel együtt, és elpanaszolták neki Oniás igaztalan megöletését. Antióchosz erre elszomorodott szívében Oniás miatt. Szánalomra gerjedt és könnyezett, mert arra gondolt, hogy az elhunyt milyen józan és erényes ember volt. Haragjában elrendelte: fosszák meg Andronikoszt a bíbortól, hurcolják keresztül az egész városon addig a helyig, ahol Oniás ellen elkövette a gazságot, és ott vegyék életét a szentségtörőnek. Méltó büntetéssel fizetett tehát vissza neki az Úr.
A templom kincseinek elrablása Közben Lizimachosz Menelaosz felbujtására sok szentségtörést követett el a templomban. Mikor ennek híre terjedt és már sok aranyat hurcoltak el, összesereglett a tömeg Lizimachosz ellen. Amikor aztán a felzúdult tömeg haragjában fellázadt, Lizimachosz felfegyverzett közel háromezer gonosz embert, és erőszakoskodni kezdett egyik kegyetlen tisztje által, aki nagyon előrehaladt nemcsak korban, de elvetemültségben is. Amikor aztán észrevették Lizimachosz szándékát, egyesek követ, mások pedig hatalmas dorongot ragadtak; ismét mások port szórtak Lizimachoszra. Sokan megsebesültek, mások elestek, végül mindannyian futásnak eredtek. Megölték a szentségtörőt is a kincstár közelében.
Emiatt újabb vizsgálatot indítottak Menelaosz ellen. Amikor ugyanis a király Tíruszba érkezett, a vének által kiküldött három ember elétárta a dolgot. S amikor Menelaosz ügye már-már elveszettnek látszott, az sok pénzt ígért Ptolemajosznak, hogy nyerje meg a királyt. Ptolemajosz erre félrevonta a királyt az egyik udvarba, mintha szórakoztatni akarná, és eltérítette szándékától. 47Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte. Csakhamar végre is hajtották azokon, akik a városért, a népért és a szent edényekért szálltak síkra. Maguk a tírusziak is méltatlankodtak emiatt és fényes temetést rendeztek nekik. Menelaosz pedig a hatalmon lévők kapzsisága folytán megmaradt hivatalában és polgártársainak rászedésében gonoszságot gonoszságra halmozott.
Jegyzetek
4,7 Antióchosz Epifánész Kr. e. 175-164-ig uralkodott, vö. 1 Makk 1,10.
4,9 A zsidók szemében gyűlöletes, pogány szokások bevezetése a főpaptól indul ki (gümnázion).
4,10 Vö. 1 Makk 1,11-15; 8,17.
4,23 Jázonnal ugyanazt teszi Menelaosz, amit ő Oniással.
4,33 Dafnéban Apolló és Artemisz szentélye biztosított menedéket.
4,47 A szkítákat tartották a legbarbárabb, legkegyetlenebb népnek.
1 Nátán próféta jött ezek után
Dávid napjaiban.
Mert amint a hájat elválasztják a hústól,
úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.
Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal,
és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.
Már ifjúkorában megölte az óriást,
és elvette népéről a gyalázatot,
amikor felemelte kezét,
s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,
mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót,
aki erőt adott jobbjának,
hogy leterítse a bátor harcos férfit,
és felmagasztalja népe szarvát.
Dicsővé tette őt ekként tízezer között,
és magasztossá tette az Úr áldásaival,
azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,
és letiporta az ellenséget körös-körül,
kiirtotta az ellenséges filiszteusokat
– mind a mai napig –,
és letörte szarvukat örökre.
9 Minden tette után magasztalást zengett
a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.
Teljes szívéből dicsérte az Urat,
szerette Istent, aki őt alkotta,
és erőt adott neki az ellenséggel szemben.
Énekeseket állított fel az oltár előtt,
és kellemes dallamokat énekeltetett velük.
Fényt adott az ünnepségeknek,
és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket
azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét,
és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.
Az Úr megtisztította őt bűneitől,
és felmagasztalta szarvát örökre,
neki adta a jogot a királyságra,
és a dicső trónt Izraelben.
14 Bölcs fiú következett utána,
s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.
Békés időben uralkodott Salamon,
mert Isten alávetette minden ellenségét,
hogy házat építsen az ő nevének,
és szentélyt készítsen örök időkre.
Milyen bölcs voltál ifjú korodban!
Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel,
elárasztottad a földet szellemeddel,
és megtöltötted rejtélyes mondásokkal.
Hírneved eljutott messze szigetekig,
és kedvelt lettél békeszereteted miatt.
Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt
megcsodáltak az országok.
Elneveztek az Úr, az Isten nevéről,
akit Izrael Istenének hívnak.
Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet,
és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,
de odaadtad ágyékodat asszonyoknak,
és szabadjára éltél testeddel,
foltot ejtettél hírneveden,
és meggyaláztad ivadékodat,
haragot vontál gyermekeidre,
és bánat követte balgaságodat,
mert birodalmad kettészakadt,
Efraimból pedig pártütő ország lett.
De Isten mégsem hagy fel irgalmával,
el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait,
nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát,
és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.
Maradékot hagy meg Jákobnak
és Dávidnak gyökérhajtást belőle.
Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz,
és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«,
Roboámot, aki híján volt az okosságnak,
és elhidegítette magától a népet döntésével,
aztán Jeroboámot, Nábát fiát,
aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot.
Bűneik nagyon gyarapodtak,
a földjüktől nagyon messzire vitték őket,
és mindenféle gonoszságra adták magukat,
amíg csak el nem érte őket a megtorlás,
és véget nem vetett minden bűnüknek.
1 Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló,
– a szava lángolt, mint a fáklya –,
éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.
Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből.
Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
aki felhoztál megholtat az alvilágból,
a halál sorsából az Úristen igéje által,
aki romlásba döntöttél királyokat,
játszva megtörted hatalmukat,
és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket,
aki ítéletről értesültél Sínai hegyén,
és megtorló büntetésekről a Hóreben,
aki királyokat kentél fel megtorlásra,
és prófétát tettél meg utódodnak,
aki felvitettél tüzes forgószélben,
tüzes ló húzta kocsin,
10 akiről meg van írva, hogy az ítélet idején
csillapítod az Úr haragját.
Kiengeszteled az apa szívét fiával,
és helyreállítod Jákob törzseit!
Boldogok, akik meglátnak téged,
és barátságoddal dicsekednek,
12 mert mi élünk ugyan életünkben,
de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!
Miután Illést a forgószél elrejtette,
Elizeus telt el szellemével.
Nem félt fejedelemtől életében,
és senki sem múlta felül hatalomban.
14 Semmi sem volt számára lehetetlen,
sőt még holttestében is prófétai erő lakozott,
csodákat vitt véghez életében,
és bámulatos dolgokat művelt halálában.
Mindamellett mégsem tért meg a nép,
és nem hagytak fel bűneikkel,
amíg csak el nem űzték őket országukból,
s el nem széledtek az egész földön.
De megmaradt azért egy parányi nép,
és fejedelem Dávid házában.
Voltak köztük, akik azt tették, ami tetszett Istennek,
mások ellenben sokat vétkeztek.
Hiszkija megerősítette városát:
vizet vezetett belsejébe,
megfúrta a sziklát vassal,
és vízgyűjtőt épített.
Napjaiban vonult fel Szanherib,
és elküldte Rábsakét,
felemelte kezét ellenük,
kinyújtotta kezét Sion ellen,
és elbízta magát hatalmában.
Megrendült ekkor szívük és kezük,
és gyötrődtek, mint a vajúdó asszony,
hívták az Urat, az irgalmast,
kiterjesztették kezüket és ég felé emelték,
s a szentséges Úr, az Isten csakhamar meghallgatta szavukat.
Nem gondolt bűneikre,
és nem adta át őket ellenségeiknek,
hanem megmentette őket Izajás, a szent próféta keze által.
Megverte az asszírok táborát:
tönkretette őket az Úr angyala.
Mert azt tette Hiszkija, ami Istennek kedves,
és állhatatosan járt őse, Dávid útján,
amint meghagyta neki Izajás,
a nagy és Isten színe előtt hűséges próféta.
Az ő napjaiban ment hátrafelé a nap,
és ő meghosszabbította a király életét.
27 Nagy lélekkel meglátta a végső dolgokat,
és vigasztalta Sionban a gyászolókat,
örök időkre megmutatta a jövendőt,
s a rejtett dolgokat, mielőtt meglennének.
Jozija hűsége 49
1 Jozija emléke, mint az illatos tömjén keveréke,
amely illatszerkészítő kezeműve,
édes az említése minden szájnak, mint a méz,
mint a zene borozás mellett,
mert Isten küldte őt a nép megtérítésére,
s ő el is távolította az istentelen undokságokat.
Odaadta szívét az Úrnak,
s a bűnök napjaiban megszilárdította a vallásosságot.
5 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül
mindannyian gonoszt cselekedtek,
mert elhagyták a Magasságbeli törvényét Júda királyai,
és megvetették Isten félelmét,
ezért másnak adták át uralmukat,
és idegen nemzetnek dicsőségüket.
8 Ezek felgyújtották a kiválasztott szent várost,
és elhagyottá tették útjait Jeremiás miatt,
mert gonoszul bántak vele,
holott még anyja méhében prófétává szentelődött,
hogy felforgasson, kitépjen és romboljon,
újra építsen és helyreállítson.
Ezekiel látta a dicsőség látomását,
amelyet Isten a kerubok kocsiján mutatott meg neki,
és megemlékezett Jóbról is,
aki az igazság útjaihoz ragaszkodott.
12 A tizenkét próféta csontjai is
sarjadozzanak helyükön,
mert megerősítették Jákobot,
és megsegítették biztos reménnyel.
Miképp magasztaljuk Zerubbábelt?
Hisz olyan volt ő is, mint a pecsétgyűrű a jobb kézen,
és Józsuét, Joszedek fiát,
akik napjaikban építették Isten házát,
és emeltek az Úrnak szent templomot,
amelyet örök dicsőségre rendeltek.
Nehemiás is sokáig maradjon emlékezetben!
Ő építette fel nekünk a lerombolt falakat,
ő állította helyre a kapukat és a zárakat,
és építette meg házainkat.
Nem született a földön Hénokhoz hasonló,
ezért el is vitték a föld színéről.
Olyan ember sem született, mint József,
aki testvérei fejedelme volt s a nemzet erőssége,
rokonságának vezére és a népnek támasza.
Gondját viselték még csontjainak is,
amelyek holta után prófétai erővel bírtak.
Szet és Szem is becsben álltak az emberek előtt,
minden élő fölött pedig Ádám van, mert ő volt az első.
Jegyzetek
47,1 Nem Dávid király, hanem Nátán próféta neve áll a szakasz élén.
47,9 Dávid elsősorban a kultusz megszervezéséért kap elismerést (1 Krón 15,16-16,43). Dávid birodalma szétesett, ám a liturgia mindmáig összetartja a zsidóságot.
47,14 Salamon bűne ősmintája lett Izrael hitehagyásának.
48,1 Illés által Isten ellenállhatatlan ereje nyilvánult meg.
48,10 Vö. Mal 3,23; Lk 1,17. A vers utolsó sora idézet az Iz 49,6-ból. Úgy tűnik, hogy Sírák fia az Izajásnál szereplő „Úr Szolgája” címet Illésre vonatkoztatta.
48,12 A vers szövege bizonytalan. Úgy tűnik, arra tesz célzást, hogy a végidők nemzedéke valamilyen boldog állapotban tovább fog élni.
48,14 Vö. 2Kir 13,21.
48,27 A próféta megjelölés ekkor már egyre inkább a jövőbe látó embert jelentette.
49,1 Sírák fia igen nagy tisztelettel nyilatkozik Jozijáról, aki megreformálta a kultuszt, felújította a templomot, és kötelezte a népet a törvény betartására.
49,5 Sírák fia szigorúbban ítéli meg Júda királyait, mint a Királyok vagy a Krónikák könyve.
49,8 Az 586-os katasztrófa oka az, hogy a nép bántalmazta Jeremiást.
49,12 A 12 „kispróféta” mint egység itt szerepel először.
Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az,
lépes mézet, mert édes az torkodnak!
Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek
ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben,
és bizakodásod meg nem hiúsul.
Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában,
és fel ne dúld nyugvóhelyét!
Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel,
a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.