Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 287. nap

Makkabeus felkelés, 1Mak6, Sir16-18, Péld22,17-21


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Antiochusz Epifanész halála.
6 Akkortájt Antiochusz Epifanész végigvonult a fennsíkon. Meghallotta, hogy Perzsiában van egy Elimaisz nevű város, amelyik híres gazdagságáról, aranyáról és ezüstjéről. Különösen a templom nagyon gazdag: ott vannak azok az aranyvértek és páncélok és fegyverek, amelyeket Fülöpnek a fia, Sándor macedóniai király otthagyott, amikor a görögök első királyaként uralkodott. Elment tehát és megkísérelte a város kifosztását, de nem sikerült neki, mert a város lakói tudtak tervéről, és fölvették vele a harcot. Menekült, és nagy szomorúságában elindult, hogy visszatérjen Babilonba. Akkor valaki utánament Perzsiába azzal a hírrel, hogy a Júdába bevonult csapatokat leverték. Liziász hatalmas sereg élén kivonult, de a zsidók legyőzték, mivel – fegyvereik, tartalékaik, valamint a legyőzött csapatoktól összeszedett rengeteg zsákmány révén – igen megerősödtek. Utálatuk tárgyát is lerombolták, amelyet (Liziász) Jeruzsálemben az áldozati oltárra épített. A szentélyt – ahogy azelőtt volt – magas falakkal vették körül, ugyanígy Bet-Cur városát is. Amikor a király ezeket a híreket meghallotta, megrémült, és nagyon megrendült. Fekvőhelyére roskadt és bánatába belebetegedett, hogy nem sikerült neki, amit el akart érni. Napokig ott maradt, mert nagy kedvetlenség lett úrrá rajta. Azt hitte, hogy meg kell halnia. Magához hívatta hát bizalmas embereit, és így szólt hozzájuk: „Szememet elkerüli az álom, szívemet meg nagy bánat nyomja. Azt gondoltam magamban: Mekkora bajba jutottam, milyen nagy szomorúságba estem, hogy ennyire nyomaszt. Uralkodásom idején tiszteltek és szerettek. Most azonban eszembe jut a sok gonoszság, amit Jeruzsálemben véghezvittem. Elhurcoltam onnan az összes arany­ és ezüstedényt, aztán embereket küldtem oda, hogy Júda lakóit minden ok nélkül irtsák ki. Ráébredtem, hogy ezért ért utol ez a szerencsétlenség. Lám, idegen földön belepusztulok nagy bánatomba.”
V. Antiochusz trónra lépése.
Akkor odahívatta egyik bizalmasát, Fülöpöt, és egész birodalma fölé rendelte. Átadta neki diadémját, palástját és pecsétgyűrűjét, hogy fiát, Antiochuszt tanítsa, neveljen belőle uralkodót. Antiochusz király a 149. esztendőben meghalt. Amikor Liziász hírét vette, hogy Antiochusz meghalt, fiát, Antiochuszt tette meg helyette királynak, akit ifjúkorában ő nevelt. Az Eupator nevet adta neki.
Júdás, a Makkabeus ostrom alá fogja Jeruzsálem várát.
A vár őrsége háborgatta a szentély körül a zsidókat, s azon volt, hogy ártson nekik, a pogányoknak pedig a kedvükre tegyen. Júdás ezért tervbe vette, hogy megsemmisíti őket. Összegyűjtötte tehát az egész népet, hogy vegyék ostrom alá. Össze is gyűltek és 150-ben körülzárták őket. Állásokat és ostromgépeket állítottak fel ellenük. Néhányuknak mégis sikerült átjutniuk az ostromgyűrűn. Különféle Izraelből való istentelenek csatlakoztak hozzájuk. Elmentek a királyhoz, és így szóltak hozzá: „Meddig késlekedsz még, hogy igazságot szolgáltass és testvéreinkért bosszút állj? Készségesen szolgáltuk atyádat, teljesítettük akaratát, engedelmeskedtünk parancsainak. Emiatt népünk fiai ellenségessé váltak irányunkban. Akiket csak kézre kerítettek közülünk, azokat mind megölték, amink pedig volt, azt elrabolták. De nem csupán ránk emeltek kezet, hanem egész határvidékedre is. Lám, már Jeruzsálem várát ostromolják, be akarják venni. A templomot és Bet-Curt megerősítették. Ha gyorsan meg nem előzöd őket, még ennél is nagyobb dolgokat visznek végbe, és nem leszel képes többé feltartóztatni őket.”
V. Antiochusz és Liziász hadjárata.
E hírek hallatára a király haragra gerjedt, hívatta bizalmas embereit, valamint a sereg és a lovasság vezéreit. Más országokból és a tenger szigeteiről is csatlakoztak hozzá különféle zsoldos csapatok. Hadereje százezer gyalogosra, húszezer lovasra és harminckét harci elefántra rúgott. Végigvonultak Idumeán, és Bet-Cur előtt ütöttek tábort. Sokáig ostromolták, ostromgépeket is alkalmaztak. De azok kivonultak és felgyújtották őket – férfiasan harcoltak. Júdás elvonult a vár alól, és Bet-Zacharja közelében ütött tábort, szemben a király seregével. A király is jókor elindult, és sietve Bet-Zacharjába vezette a sereget. Csatasorba álltak és megfújták a trombitákat. Az elefántok orra elé szőlőlevet meg szederlét tettek – ezzel igyekeztek őket harcra ingerelni. Aztán szétosztották az állatokat a csapatok között. Minden elefánt mellé ezer páncélingbe öltözött embert rendeltek, akik a fejükön bronzsisakot viseltek. Azonkívül még ötszáz válogatott lovast is beosztottak minden állat mellé. Ezek már régóta hozzá voltak szokva az állathoz, követték, ahová csak ment, nem szakadtak el tőle. Erős, fedett fatorony volt mindegyik elefánton, szíjjal odaerősítve, bennük három katona – ezek innét harcoltak – meg a hajtó. A többi lovas a sereg két szárnyán állt fel, jobbról és balról, hogy nyugtalanítsák az ellenséget és fedezzék a saját harcmozdulataikat. Amikor a nap visszaverődött az arany­ és bronzvérteken, még a hegyek is tündököltek; úgy világítottak, mint a fáklyák. A királyi sereg egyik része a dombon helyezkedett el, a másik a lapályon. Biztosan és rendezetten nyomultak előre. Mindenki remegett, aki csak hallotta a sokaság zaját, a sereg robaját meg a fegyvercsörgést. Hatalmas, erős sereg volt. Júdás közeledett a seregével, hogy fölvegye a harcot. A király seregéből hatszáz harcos elesett. Ekkor Eleazár, az auarani észrevette, hogy az egyik állat a királyi bíbor színt viseli, és az összes többi állatot felülmúlja. Így azt gyanította, hogy a király ül rajta. Feláldozta hát magát, hogy megmentse népét, magának pedig örök hírnevet szerezzen. Bátran odarontott, be a csatasorokba. Jobbra is, balra is vagdalkozott, úgyhogy mindkét oldalon visszahőköltek. Akkor bebújt az elefánt alá, alulról beledöfött és megölte, (az elefánt) földre rogyott, így ő is ott lelte halálát. Mindazáltal látva a birodalom erőit és a csapatok harci készségét, visszavonultak előlük.
Bet-Cur elfoglalása, Sion hegyének ostroma.
A király csapatai most Jeruzsálembe vonultak fel ellenük. A király Júdeával és Sion hegyével szemközt ütött tábort. A Bet-Curban lakó emberekkel békét kötött. Azok megadták magukat, mivel már nem volt semmi élelmük, hogy kiállhatták volna az ostromot – épp szombati nyugalom uralkodott az országban. Tehát a király hatalmába kerítette Bet-Curt, majd őrséget helyezett bele, hogy őrizze. Aztán hosszú időn át a szentélyt ostromolta. Lőtornyokat, faltörő kosokat, tűzcsóvákat, kővető és nyíllövő szerkezeteket és röpítőgépeket állított fel, de azok is alkalmaztak gépeket támadóikkal szemben, és sokáig védekeztek. Csakhogy az élelem kifogyott a kamrákból, mivel éppen a hetedik esztendő volt. A maradék tartalékot már azok fölélték, akik a pogányok elől Jeruzsálembe menekültek. Csak kevés ember maradt a szentélyben, mert az éhség úrrá lett rajtuk, és szétszéledtek, ki-ki a maga hazájába.
A király vallásszabadságot ad.
Akkor Liziász hírét vette, hogy Fülöp, akit Antiochusz király még életében kijelölt, hogy fiát uralkodásra tanítsa, hazatért Perzsiából és Médiából; vele vannak azok a csapatok is, amelyek még a királlyal vonultak hadba, s azon fáradozik, hogy átvegye a hatalmat. Ezért sürgette a mielőbbi útrakelést. „Napról napra fogy az erőnk és az élelmünk – mondta a királynak, a sereg vezéreinek és a katonáknak. – Igaz, a helyet, ahol táborozunk, még szilárdan tartjuk. De ránk nehezedik a birodalom gondja. Nyújtsunk hát kezet ezeknek az embereknek, és kössünk velük, meg az egész néppel is békét. Engedjük meg nekik, hogy szokásaik szerint éljenek, úgy, mint azelőtt. Mert amiatt gyúltak haragra és művelték mindezt, hogy szokásaikat betiltottuk.” A terv tetszett a királynak és a sereg vezéreinek. Így hát követeket küldött hozzájuk békét kötni. El is fogadták. A király és a sereg vezérei esküvel ígértek biztonságot. Erre kijöttek a várból, a király pedig felvonult Sion hegyére. Mikor azonban látta ott az erődöt, megszegte az esküt, amelyet tett: parancsot adott, hogy rombolják le körös-körül a falakat. Aztán sietve elvonult és visszatért Antiochiába. Ott találta Fülöpöt, a város uraként. Megtámadta, és erővel megszerezte a várost.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A gonoszok pusztulása
16 Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni. Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit. Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg. Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
Biztos igazságszolgáltatás
Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?” Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor. A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint. De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira? Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe. „Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? – Messze a szövetség.” Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
Az ember a teremtett világban
Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra. Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted. Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte, egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben. Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt. Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta. Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe. 17 Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát. Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát. Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét. Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit. Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját. „Kerüljetek – így szólt – minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között.
Az isteni bíró
Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja. Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt. Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát. Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.
Felhívás a megtérésre
Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot. Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek! Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan. Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol. Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.
Isten nagysága.
18 Aki öröktől él, az teremtett mindent, csak az Úr bizonyul igaznak. Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni? Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
Az ember kicsisége
Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy. Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten. Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket. Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját. Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
A helyes adakozás
Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet. Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál. A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
Megfontolás és gondolkodás
Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel. Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni. Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti. Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát. A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre. Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt. A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik. Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak. Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csak úgy ontja a találó mondásokat.
Önuralom
A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől. Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba. Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
III. A BÖLCSEK MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE
A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket, mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának. Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra. Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal; hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek?
Előző nap Olvasási terv Következő nap